„Ugyanmár, ez nem fájhat” – Amikor a fájdalomról nem dönthetek én
A nőgyógyászati vizsgálatok egy része – pl. egy méhszájkenet vagy egy hüvelyi ultrahang – kellemetlen vagy fájdalmas lehet. Egy alkalommal egy kellemetlen mozdulat hatására önkéntelenül is összerezzentem és felszisszentem, mire az orvos lekezelő hangon közölte, hogy ez nem fájhat, de ha mozgolódok, akkor csak rosszabb lesz.
Összeszorítottam a fogamat, és valahogy túléltem a vizsgálatot, nem tettem szóvá, hogy már amit mondott, önmagában is értelmetlen (most akkor nem fáj, de van, amitől meg még jobban fáj?), és nem jegyeztem meg, hogy kettőnk közül szerintem csak nekem van méhszájam, szóval talán az én véleményem relevánsabb a kérdésben.
Pedig az orvosok feladata nem az, hogy minősítsék a fájdalmunkat, hanem hogy figyelembe vegyék, és igyekezzenek csökkenteni. Talán éppen emiatt volt, hogy bár a fizikai fájdalom, mire a rendelőből kijöttem, valóban elmúlt, a lelki sérülés még sokáig velem maradt.
