Kérdés
Nagynéném temetésén a húgom azt mondta, nem találja azt a fülbevalót, amit neki ígért. „Megkérdezzem tőle?” kérdezte egy kislány. Idegen volt, nagynéném egyik kollégájának a gyereke. Csak bámultunk rá, ő pedig átment az ebédlőbe, kotort egy kicsit az egyik fiókban, majd odahozta az ékszert. „Honnan tudtad, hol van?” kérdezte döbbenten a húgom. „Megmutatta”- közölte a kislány vállat vonva, majd ment játszani a többi gyerekkel.
Menő
„Mutassak valami menőt?” Kérdezte a szomszéd kisfiú, amikor először jártam náluk. Fogott egy tollasütőt és feldobta a padlásra, aminek félig nyitva volt az ajtaja. Pár percig várakoztunk, majd a tollasütő visszarepült a padlásajtón. Azt hittem, az öccse dobta vissza, de a padlás üres volt. Azt mondta, lakik fent egy szellem aki nem szereti a rumlit és gyakran hallják hogy a dobozokat tologatja. Még háromszor láttam a „mutatványt”, amikor más osztálytársainak mutattuk meg a jelenséget. Érdekes, hogy nem is féltünk, csak vicces furcsaságnak tartottuk.
Olvass még a témában
A só
Thaiföldi barátommal sétáltunk Phuketen. Kicsit elnehezült a bal lábam, mintha nehéz lett volna a cipőm, nem értettem, mi történik, de nem szóltam semmit. A barátom egyszercsak visszafordult, elővett a zsebéből egy kis sót, a lábamra szórta és azt mormolta: „Nem tudunk neked segíteni.” Később elmondta, hogy a nagyanyjától örökölte a képességét, hogy látja a szellemeket. A lábamon egy kislány csimpaszkodott, azért szórt rá sót, hogy elmenjen. Azt mondta, utálja hogy „látó”, mert a cunami óta a sziget tele van a halottak szellemeivel.
A cikk folytatódik, lapozz!
