Pillanatkép
A bátyám kosárlabdameccsét néztük a barátaimmal és éppen mondtam valamit, amikor láttam, hogy a kosárra dobott labda megáll a levegőben. De nemcsak a labda, minden mozdulat „megfagyott”. Az ugró játékosok a levegőben lebegtek, mindenki olyan volt, mint egy pillanatképen, én pedig azon kaptam magam, hogy ugyanazt a szótagot ismételgetem, mint egy beakadt lemez. Ezen kívül síri csend volt. Csak pár másodpercig tartott az egész, utána minden ment tovább, senki más nem tapasztalta ezt, csak én. A barátaim szerint csak valami rohamom lehetett, de én tudom, hogy valós volt.
A lakás
A húgommal felmentünk az új lakásába, amiben még alig volt pár bútor. Mindketten letettük a napszemüvegünket az egyetlen asztalra, kicsit méricskéltünk, rajzolgattunk, majd indultunk volna, de egyikünk sem találta a napszemüvegét. 15 percen keresztül tűvé tettük a kis lakást - ami még szinte teljesen üres volt - eredménytelenül. Amikor másnap visszamentünk, az én szemüvegem az asztalon volt, a szoba közepén, ahol eredetileg hagytam. Húgomé sosem lett meg.
Olvass még a témában
Hálóban
A magas, nagydarab barátom mögött mentem este a parkban és ennek ellenére belesétáltam egy pókhálóba. Mivel közvetlenül mögötte mentem, képtelenség, hogy hogy került közénk a pókháló.
A cikk folytatódik, lapozz!