Öltözködés
15 évesen kinőttem a fiús, buggyos nadrág-bő pulcsi korszakomból és elkezdtem nőiesebben öltözködni, de semmi kihívó vagy kivágott ruhát nem hordtam, csak lányosabb holmikat vettem. Apám erre a következőképpen reagált: „Mindig tudtam, hogy te is ribanc leszel, mint az anyád.”
Anyai szavak
„Jobban teszed, ha rendes vagy velem, mert ha én nem szeretlek, akkor senki más nem fog.” Ezt anyám mondta nekem, amikor egyszer – szerinte – nem válaszoltam neki elég kedvesen arra, hogy kérek-e még enni. Pedig csak teljesen normális hangnemben annyit mondtam, hogy „nem”.
Olvass még a témában
Dicséret
Ami a legjobban fájt, azt a szüleim nem is nekem mondták, hanem a húgomnak. (Én is lány vagyok, 4 évvel idősebb és én is tudom, hogy nem én vagyok a szebb.) Hugi egyik táncelőadása után ölelgette őt apa és anya, ilyeneket gügyögve neki, hogy „Tökéletes kislányom vagy!” illetve „Pont ilyen kislányt akartam, mint te!” Ezt hallani összetörte a szívem és nemcsak a szüleim iránt érzett szeretetem változtatta meg, hanem sajnos a testvérem és közém is éket vert.
A cikk folytatódik, lapozz!
