Hála
Amikor anyám kórházba került, minden nap mentem hozzá, amikor nem tudtam eljönni munkából, akkor a férjem vitt neki ételt. Mindezt úgy, hogy három kisgyerekünk van, így nem volt könnyű a logisztika. Ez heteken keresztül ment. Bátyám – a kiskedvenc – egyedülálló és éppen nincs munkája, ennek ellenére kétszer ment be hozzá látogatni. Amikor anyám hazakerült, a fülem hallatára mesélte a szomszédasszonynak, hogy őt senki le sem tojta, de Benike (bátyám) mindig ott volt, amikor szüksége volt rá. (Még mielőtt valaki kérdezi, anyám nem demens, teljesen ép szellemileg.)
