„Itt szinte mindig fúj a szél” – magyarázta Toshiya Watanabe a BBC újságírójának. Toshiya Rishiriben, Hokkaido legészaknyugatibb szigetén született, amely önmagában Japán legészakibb fő szigete. Feleségével, Maki Watanabe-vel együtt tulajdonosai a Rera Mosir vendégházat, amelynek neve a bennszülött ainu nép, Rishiri ősi lakosai nyelvén azt jelenti, hogy „a szél tartománya”. A sziget közepén magasodik a Rishiri-hegy, egy szunnyadó vulkán és a sziget impozáns magányos csúcsa.
A magas sziget csodás domborzata
„Rishiri igazi szépsége abban rejlik, hogy nem olyan tökéletes, mint a Fuji-hegy. A szél nem tudja csak úgy körbefutni. Valójában itt sok hegy van egybe csomagolva, és ha tudod, hol keresd, mindig találsz menedéket, és természetesen a világ legjobb porhavát” -magyarázza.
Ainul a Rishiri jelentése „magas sziget”, és a helyiek ukishimaként, „úszó szigetként” is emlegetik. Nem véletlenül. A közvetlenül a tengerből 1721 méter magasan emelkedő Rishiri első pillantásra szinte oda nem illőnek tűnt, mintha egyetlen hegy elsodródott volna egy nagyobb vonulattól, és ott maradt volna az óceán közepén. Közelebbről megfigyelve kúpos alakját valóban megtörik a makulátlan fehér hóval borított meredek gerincek és vízmosások. Ezek pedig éles ellentétben állnak a partjaihoz csapódó sötétzöld tengerrel. Olvass még a témában
„Az ainu nevek megértése sokat elárul egy helyről, és arról, hogy az ainuk mit gondoltak róla” – magyarázza Ayami Saga, egy wakkanai helyi. „Maga Wakkanai az ainu „Yam-wakka-nay”-ról kapta a nevét, ami azt jelenti, hogy „hideg vizű folyó”.
