A spanyol, latin zene pezsgése mindenkit magával ragad. De vajon mért van az, hogy míg egy spanyol zenében megérezzük a szenvedélyt, a határtalan boldogságot vagy boldogtalanságot, addig más zenékben ezek az érzelmek már nem annyira egyértelműek mindenkiben?
Minden a képzettársításon múlik
A képzettársítás egy összekapcsolódó lelki folyamat. Emlékkép, fogalom, gondolat egy másik emlékképet, fogalmat, gondolatot idéz fel az emberben. A latin népekről mindenkinek a szenvedélyesség jut az eszébe. Ez egy évszázadok alatt kialakuló imázs része, mely direkt és indirekt jött létre. A latin népek többnyire napsütéses helyen laknak – melynek kapcsán kevésbé depressziósak, pesszimisták – és ahol süt a nap, ott semmi gond nem lehet.
A latin szerelem
Valami miatt azt gondoljuk, hogy a latin szerelmek szenvedélyesebbek, a latinok kevesebbet gondolkoznak, inkább megélik a dolgokat, éreznek. Megélik a szerelmet, ahogy megélik, átélik a zenét is, abba zárva . A zene és tánc pedig a szerelem előszobája, ha úgy tetszik. Biztos vagyok abban, hogy a latin férfiak azért emeltettek piedesztálra, mert a nők csak a jó tulajdonságaikra emlékeznek szívesen.
Tehát, a megcsalós férfiakra nem azt mondják – mint itthon –, hogy semmirekellő, hanem azt, hogy egy igazi férfi, mert más nőt is képes „megbolondítani”. A latin népek történelme tele van szörnyűségekkel, mégsem erre emlékeznek vissza, hanem a szép dolgokra. Ilyen például az egykori szerelem – mely a család, a legfontosabb dolog alapja.
A latin drámaiság
Ez leginkább a zenéjük dinamikájában érzékelhető. Úgy játszanak egy hangszeren – többnyire gitáron – mintha egy nő lelkének húrjain játszanának.
Benne van a drámaiság, a törékeny óvatosság, a nőket meglepő férfias lendület és erő. Zenéjük egy „túldramatizált” élethullámzás.
Ereje azért van ennek a zenének, mert üteme „áradó”, tehát folyamatos. Ezt a több szólam biztosítja, akár egy gitár használatán belül is.
A hangok egymást támogatják egy érzelmesebb hangcsoport felé, mely lehet sokkal halkabb, vagy sokkal hangosabb, mint az alap dallam. Tehát a hangok folyamatossága az ember legfontosabb érzelmének, a szeretetnek a folyamatosságát, erejét hangsúlyozza ki. Olyan ez, mint egy drámai, szélsőséges szappanopera, csak hangokban van elzárva.
Estas Tonne
Több dolog miatt is érdekes Estas Tonne. Egyrészt, mert annak ellenére, hogy nagyon érzelmes latin zenét játszik, elég latinos külseje van, születésileg nem sok köze van ehhez a stílushoz. Ugyanis, ő még a Szovjetunió területén született. A másik dolog, ami miatt érdekes a személye, hogy – úgy tűnik az internet bugyraiban talált információk szerint – utcazenészként kezdte. Eme jó szokását, hogy a szabad ég alatt gitározik az emberek nagy örömére, most is, a világhír megszerzése után is megtartotta, mint szokást.
Mitől jó egy zenész?
Jó zenész az, aki ismeri azokat a technikai bravúrokat, melyek képessé teszik őt arra, hogy élvezhető zenét játsszon. Zseniális zenész az, aki testének meghosszabbításaként tekint hangszerére, érzi azt. A jó zenészek ismérve, hogy sosincs lámpalázuk miközben játszanak, mert abba belefeledkeznek, így nincs idejük aggódni. A zene érzelemátadás, így nincs jelentősége egy-két fals hangnak. Az összhatás a lényeg, az, hogy aki hallja, ugyan abban a csodás, aggódás nélküli, érzelemdús világban érezze magát egy pillanat alatt a zene hatásárara
Tehetség?
Nagyon sok ember tehetséges, nagyon sok ember tanult megy használni egy adott hangszert. Igen, kell hozzá némi tehetség, ám ez édeskevés. Ahogy a maga fokú tárgyi tudás is. A zenében benne kell élni, megszállottként kell kezelni a dallamokat, a hangszereket. A tárgyi tudás és a megszállottság az, ami egy tehetséges embert, olyat, mint Estas Tonne, kiemel a tömegből.
Ez által olyan kiváltságos helyzetbe kerülhet, hogy millióknak taníthatja meg: lehet másként is nézni a világra – szeretettel, szenvedéllyel melyek nyugalommal párosulnak. És milliók előtt feledkezhet bele saját játékába, ami ezáltal már nem csupán magas fokú önszórakoztatás.