Óvári András, a Vigyél Haza Alapítvány alapítója szerint sokan nem tudják, hogy a budapesti Illatos úti telep nem menhely, hanem az állategészségügyi szolgálat telepe, amely a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság intézménye. „A menhelyeken, ha kell, életük végéig is tartják a kutyákat, az Illatos út azonban sajnos nem ilyen” – mondja Óvári András. A befogott vagy gazdája által leadott állatok örökbe adása mellett itt alapvetően gyepmesteri funkciókat látnak el, és a begyűjtést követően megfigyelik a veszélyes és kóbor állatokat. Kötelesek átvenni minden kutyát, akkor is, ha telt ház van. Az ő munkájukat segítik az olyan szervezetek, alapítványok, mint a Vigyél Haza.
Ne kelljen elaltatni!
„Önkéntesen, szabadidőnkben, térítés nélkül, az Illatos úton lévő gazdátlan, sérült kutyák gyógyításáért, örökbeadási esélyeik növeléséért dolgozunk” – magyarázza András, aki szerint sokan keverik össze alapítványukat az Illatos úttal, mivel az itteni kutyák jobb sorsáért küzdenek. A civil szervezet tagjai örökbefogadó napokat tartanak, ivartalanítási kampányokat finanszíroznak, és szinte valamennyi, a telepen nem gyógyítható, beteg kutya laboratóriumi vizsgálatát, elgázolt, sérült állat gyógykezelését is ők végeztetik el. „Évente kétezer kutya kerül be az Illatos útra, mi pedig azt szeretnénk, hogy az ő örökbefogadási esélyeik javuljanak. Egy évben átlagosan száz kutyát segítünk így szerető gazdához” – meséli.
Ő Picúr. Ha örökbe fogadnád, vagy ismersz valakit, aki szívesen hazavinné, kattints IDE. Olvass még a témában
A cél az, hogy ne legyen szükség altatásra, ennek érdekében, ha sérült a kutya, elvállalják, hogy megműttetik, rehabilitálják. A költségeket kizárólag adományokból fedezik, nincsenek alkalmazottak, teljesen önkéntes alapon működnek. 30-35 önkéntesük között sok a fiatal diplomás, jogászok, fotósok, grafikusok, marketingesek, akik saját szakmájukkal is tudják segíteni a szervezetet, így az erre szánt pénzt is az állatokra költhetik. „Kihozzuk a kutyát, meggyógyítjuk, szocializáljuk, jó gazdához adjuk” – foglalja össze röviden András az alapítvány célját. „Nem a legnagyobb, hanem a legjobb alapítvány akarunk lenni” – teszi hozzá.
