A járvány második hullámában vagyunk, bár nekem olyan, mintha az egész egybefolyna, és nem tudok külön gondolni a két szakaszra. A félelem valahogy bennünk van, ennek ellenére tartjuk magunkat, és igyekszünk minden óvintézkedést betartani. A gyerekekkel azonban nem mindig könnyű elfogadtatni, hogy most így kell élnünk – és azt sem tudjuk, meddig.
Mit tudnak a gyerekek a koronavírusról?
Az a tapasztalatom, hogy a lényeget tudják: tüsszögéssel, köhögéssel terjedő vírus, ami ellen védekezni maszkviseléssel, gyakori kézmosással, távolságtartással, fertőtlenítéssel, takarítással tudunk. Ez eddig rendben is van. A nehézségek ott jönnek képbe, hogy hogyan kezeljük a valóságot. Azt veszem észre, hogy sokan óvják gyermeküket attól, hogy megtudják, mi is a helyzet valójában a járvány második hullámában. A szülők nem szívesen beszélnek a gyerekeknek vagy a gyerkeek előtt arról, hogy mennyivel többen halnak meg a koronavírus miatt, mint a járvány elsőhullámánál. A gyerekek így szinte teljesen „tudatlanul” állnak az egész előtt. Ezért lehet az, amit nem egyszer személyesen láttam: poénkodnak ezzel a gyerekek („Haha, Covidos vagyok!!!” és közben simogatja a többieket; „Megfertőzlek, mert koronás vagyok!” tüsszentést imitálva).
Való igaz, hogy a humor egy fontos elem minden helyzetben, és minden kellemetlen szituációt át lehet hidalni a mosollyal, a nevetéssel. Azonban nem mindegy, hogy egy ilyen élethelyzetet hogyan kezelünk szülőként, hogyan pedagógusként, hiszen sajnos bármennyire nehéz is ezt kimondani, emberéletek múlhatnak ezen.