Az utóbbi időben az élelmiszer-pazarlásról szóló diskurzusokból egy összetevő szembetűnően kimarad: a víz. Pedig, függetlenül attól, hogy hol élünk, a vízpazarlás ténye nyilvánvaló. Sok esetben szó szerint megy a lefolyóba. (x)
Pedig kísérletezthetünk azzal, hogy kevesebb vizet használjunk a főzéshez. A főzés kézenfekvő kiindulópont, hiszen olykor a víz és az élelmiszer aránya olyan hétköznapi feladatok elvégzésekor is túlzónak tűnhet, mint a burgonyafőzés. Helyette például áttérhetünk a gőzölésre. Így több liter víz helyett szinte egy csészényi vízzel is el tudjuk végezni a feladatot.
De mi van, ha még mindig azon kapjuk magunkat, hogy hatalmas fazék vizet forralunk a tésztákhoz. A New York Times szerint a tésztát lényegesen kevesebb vízben is meg lehet főzni, mint azt gondolnánk. Reméljük, hogy a hajdani nagy olasz szakácsok nem kezdenek forogni a sírjukban ennek hallatán.
Egy sor teszt során azt állapították meg, hogy egy kiló tészta, amelyet általában nagyjából öt liter vízben főzünk meg, ugyanolyan állagúra és minőségűre fő meg ennek a vízmennyiségnek a felében is. És teszt itt nem állt meg. Következő lépésként az öt liter vizet a harmadára csökkentették és láss csodát – a tészta ismét tökéletes volt.
Figyelembe véve, hogy egyes háztartások évente akár több mint 378 liter vizet is felhasználhatnak pusztán tészta főzése, a teszt azt is meg akarta vizsgálni, hogy maximálisan mennyit lehetne ebből az ivóvíz mennyiségből megspórolni. Ezért megpróbálták a csak a főzésre szánt vizet szinte teljes mértékben kivenni a képletből, és a tésztát pusztán a szószban megfőzni. És sikerült! Legalábbis bizonyos tésztafélék esetében. Ez a módszer bizonyult a legkörnyezettudatosabb megoldásnak, olyan rövid tészták esetében, mint például a penne. Ugyanis csupán annyi vizet kell a szószhoz adni, hogy az ellepje a tésztát. A felesleg pedig a főzés során el fog párologni.
Főzni víz nélkül nyilván nem lehet. De ez még mindig hatalmas vízmegtakarítás – nem beszélve arról az energiáról, amelyet megspórolunk azzal, hogy nem kell felforralni egy hatalmas fazék vizet (majd leönteni a mosogató lefolyón), és arról a pénzről, amelyet azzal spórolunk meg, hogy nem használjuk fel ezt az energiát. A tudatos energiafogyasztás mindenki érdeke és kötelessége.