A női testtel kapcsolatban számos káros sztereotípia kering. A tudomány úgy gondolja, ideje a mélyére nézni ezeknek.
Nincs kétség afelől, hogy a férfiak többsége vonzónak találja a nagyobb női melleket. Számos kísérlet igazolta már, hogy a teltebb nőket hamarabb felveszik stopposként és magasabb borravalót kapnak pincérnőként, mint a kis mellű nők.
De vajon mi lehet ennek a vonzalomnak az oka? A női mell célja biológiai értelemben nyilvánvalóan az, hogy a csecsemőket táplálni tudja. Nem igazán jellemző egyetlen más emlősre sem, hogy a nőstény egyedeknek ezért mellei nőnének, vagy hogy a hímeket ez befolyásolná a párválasztásban.
Hogy vajon az emberek mit találnak vonzónak a nagyobb női mellekben, arra három elmélet született tudományos körökben. Az egyik, hogy a nagyobb mell az egészség szimbóluma, hiszen jó tartásra, erős csontokra, jó szimmetriára van szükség hozzájuk. A másik, hogy a mellszövetekben tárolt zsír a termékenység jele. Azt mutatja, hogy a nő biológiailag alkalmas egy gyermek kihordására és táplálására.
A harmadik elmélet szerint a nagy mellek evolúciós értelemben azt az üzenetet küldik, hogy a nő készen áll a párválasztásra. Mivel elérhetőbbnek, kaphatóbbnak tűnik, ez ösztönösen vonzó lehet a férfiak számára.
De alátámasztják-e a tények bármelyik elméletet is?
Hogy ezt kiderítsék, a lengyel pszichológus, Krzysztof Koscinski és kollégái 163 fiatal nő bevonásával készítettek tanulmányt. A résztvevőket fizikai és pszichológiai vizsgálatoknak vetették alá. A cél az volt, hogy megvizsgálják, vajon a mell mérete összefügg-e az ismert egészség- és termékenységi markerekkel, vagy a szexualitással kapcsolatos, önbevalláson alapuló válaszokkal, különös tekintettel az alkalmi szex iránti nyitottságra.
A kutatók elsőként megvizsgálták, hogy van-e összefüggés a nagyobb mellméret és az egészségügyi állapot között. Az egyes nők kórtörténetét, a légzőszervi és emésztőrendszeri fertőzések meglétét és a betegségre való hajlamok mutatóit figyelembe véve, valamit a test szimmetriáját is mérve (amely a fejlődési stabilitás ismert jele), vegyes eredményeket kaptak.
A nagyobb mellű nőknél több légzőszervi fertőzés volt, de ugyanannyi emésztési fertőzésük volt, mint a kisebb mellű nőknek. Ugyanakkor nagyobb testszimmetriát mutattak, mint más nők.
Következő lépésként a kutatók azt vizsgálták, hogy jelezhet-e a nagyobb mell jobb termékenységet. Ehhez két hormon, az ösztradiol és a tesztoszteron jelenlétét vizsgálták a nők nyálában. Az eredmények azt mutatták, hogy az emlőméret nem volt összefüggésben a két hormon egyikének szintjével sem. Ez arra utal, hogy a nagy mellek valójában semmiféle összefüggésben nem állnak a termékenységgel.
A vizsgálat utolsó szakaszában a nők szocioszexualitását, alkalmi szex iránti nyitottságát vizsgálták, amihez egy önbevallásos tesztet kellett az alanyoknak kitölteni. A kutatók semmi bizonyítékot nem találtak arra nézve, hogy a telt nőket jobban érdekli az alkalmi szex, mint a kisebb mellű társaikat.
A kutatók tehát egyik elméletet sem tudták alátámasztani, azt viszont meg tudták erősíteni, hogy a sztereotípia létezik.
A kutatás egy másik fázisában női és férfi résztvevőknek mutattak képeket, köztük egy olyan nőét is, akinek a mellméretét digitális eszközökkel befolyásolták. Egyeseknek tehát olyan képet mutattak róla, amin kis melle volt, másoknak olyat, amin közepes, megint másoknak pedig olyat, amin nagy.
A kutatásban részt vevő nők és férfiak mindegyike, aki nagyobb mellekkel látta ugyanazt a nőt vonzóbbnak ítélte meg, mint azok, akik kisebb mellekkel látták őt. Ugyanakkor a nagyobb mellekkel felruházott kép szereplőjét kevésbé hűségesnek, kevésbé intelligensnek, és az alkalmi kapcsolatokra nyitottabbnak ítélték meg a képek alapján. A vizsgálat tehát, ha mást nem is, azt bebizonyította, hogy rengeteg előítélet él bennünk a nőkkel és a testükkel kapcsolatban. Még akkor is, ha azoknak az ég adta világon semmiféle alapja sincs.