– A szüleim velem együtt fejlődtek, értették meg az életemet, sőt a sajátjukét is. Orvosnak, mérnöknek vagy valami hasonló „normális” embernek szántak, már csak a tanulmányi eredményeim alapján is. De látták, hogy szeretem, amit csinálok és komolyan gondolom, és örültek a kezdeti sikereknek, tudták, hogy soha nem adom fel. Majd kezdtek ők is velem együtt érezni, hinni, onnantól támogattak, segítettek, leginkább azzal, hogy nem hátráltattak és elfogadtak úgy, ahogy vagyok. Mikor 17 évesen zöldre festettem a hajam és agyig felborotváltattam kétoldalt, totál kikészültek, ezen nincs mit tagadni. A szanaszét szakadt, levehetetlenül szűk farmer nadrágot se értették, csak úgy, mint a felhőmintás kertésznadrágomat annak idején. Ma már ellenben irtó büszkék, ha egy telt házas show-mat a VIP-ből nézik végig, és ők is örömmel fogadják a gratulációkat, én pedig nagyon hálás vagyok nekik, amiért a világra hoztak, tisztességgel és szeretettel felneveltek, hogy egyáltalán vannak nekem, vagyunk egymásnak és szeretetben létezünk együtt. Ez a minimum, amit egy gyerek megtehet a szüleiért, hogy beavatja a sikereibe, osztozik örömében, én így tudom megadni nekik és mindig meg is fogom!
– A nagyon extrém, amit eleinte képviseltél kissé alább hagyott. Minek köszönhető mindez? Változtál, vagy jobban eladható a kommerszebb irány?
– A változás az egyetlen állandó. Jól is néznék ki, ha még mindig felhőmintásban nyomnám hosszú, göndör hajjal, melírozott szakállal, minden ujjamon gyűrűkkel. Minden kornak, minden életszakasznak megvan a maga helye az ember életében a maga történéseivel, gondolataival, előnyeivel és hátrányaival. Ez egy fejlődés, ami volt, az elmúlt, jöhet az új. Divatban különösképp, itt nincs lazsálás, ez egy nagyon kemény ipar! A versenytársai leelőzik azt, aki egy helyben toporog. Amit a közönség láthat rajtam, illetve a kollekcióimon az egyrészről egy természetes folyamat, úgy hívják felnőtté, éretté válás, de emögött meghúzódik még egy tudatos brandépítés és üzletfejlesztés is. Ennek sosincs vége, mindig csak eleje és közepe van, de ha jól csinálod, tuti menni fog a bolt, ha rosszul, meghal. Szóval egyszerre ösztönös és tudatos a változás, a váltás, sokszor nehéz nyakon csípni, mikor, mi és hogyan zajlik a kettő közül. Olvass még a témában
– Most Los Angelesben élsz, vagy ingázol? Mennyire jött be a tengerentúl?
