A DailyMail cikkében nyilatkozik egy gazdi is, aki klónoztatta elvesztett kedvencét. Ő ugyan azt mondja, egyáltalán nem lát különbséget, és valóban olyan, mintha visszakapta volna egykori kutyáját, valójában nincs garancia arra, hogy az azonos génállományú kutyáknak a természete is hasonló lesz, különösen, ha más hatások érik őket, vagy például máshogy nevelik.
A kutyaklónozást ellenzők azzal is érvelnek, hogy az állatok másolása etikailag megkérdőjelezhető. Bár kétségtelen, hogy a gazdák valóban szerették a kutyájukat, és csak az elvesztésük felett érzett fájdalmat próbálják enyhíteni, de sokan úgy gondolják, innen már csak egy lépés, amikor elvesztett szeretteinket, rokonainkat akarjuk majd így visszakapni, ez pedig olyan durva beavatkozás lenne az élet rendjébe, amit az ember egyszerűen nem engedhet meg magának.
Az is igaz, hogy bár minden kutya más, és egyikük nem pótolhatja a másikat, a menhelyek tele vannak gazdára váró ebekkel, akik idővel ugyanolyan közeli barátainkká válhatnak, így tényleg felmerül a kérdés, megéri-e egy kisebb vagyonért klónozott kutyát teremteni a világra. Olvass még a témában
