A férjem eléggé rosszul volt. A gyógyszer ellenére is sokáig volt lázas és köhögött. Minden egyes nap azért imádkoztam, nehogy kórházba kerüljön. Napi szinten mértük a véroxigén-szintet, és már attól is görcsbe rándult a gyomrom, ahogy végignéztem, hogy az ujjára csíptette a mérőt. Vajon, milyen értéket fog mutatni? A fiúk végig jól viselték, ugyan tünetmentesek nem voltak, de egy átlagos télen akár egy sima megfázásnak is betudhattam volna. Én is jól viseltem, az első napon volt mérhetetlen fejfájásom és hőemelkedésem. Majd nagyon náthás lettem, de ennyi, semmi köhögés. Mindenkinél máshogy, más tünetekkel jelentkezett a betegség. Nagyon nehéz volt így ellene bármit is tenni. Magunkra voltunk utalva.
Végre, ha ólomlábakon is, de elérkezett a 10. nap és fellélegeztem. Túléltük, nem került senki kórházba. Ez volt a legfontosabb, amiért imádkoztam végig! A mai napig nem hiszem el, hogy ilyen szerencsésen megúsztuk, és nem győzök hálát adni a jó Istennek! Azért persze, mind az 5-en részt vettünk poszt-Covid vizsgálaton. Tudni akartuk, hogy okozott-e bennünk bármi maradandót ez a vírus. Egyetlen szövődményes eset az én vagyok, 8. hete nem érzek illatokat és ízeket, no de a híreket hallgatva ez legyen a legkevesebb. Mind az öten jól vagyunk, azaz hatan, hiszen a kislányunk is szépen fejlődik. Alig várjuk már, hogy végre a karjainkban tarthassuk!”
Már maga a koronavírus-okozta fertőzés is mindenkit megvisel így vagy úgy, ám egy ilyen helyzetben, amikor a szülőknek nemcsak a gyermekeikért, hanem önmagukért, ráadásul még egy magzatért is aggódniuk kell, hatványozottan nehéz. Sajnos nem mindenki ilyen szerencsés, sokan esnek ágynak hosszú hetekre, kerülnek kórházba, vagy mennek el örökre. Ne felejtsük el, még az oltás sem jelenti azt, hogy túl vagyunk a nehezén! Az alapvető távolságtartási-, maszkviselési és higiénés szabályokat továbbra is be kell tartani, hogy egyszer fellélegezhessünk, és kimondhassuk, a csatát most mi nyertük! Olvass még a témában
