Anya
Egész életemben rettegtem anyámtól és szégyellem, de már kislánykoromtól a haláláról álmodoztam. Egész életem a terrorja árnyékában telt és amikor meghalt, olyan volt, mintha egy átkot vettek volna le rólam. Végre elhagytam a férjem, mert már nem volt ott anyám, hogy óbégasson, hogy ez mekkora szégyen és kudarc. Elkezdtem komolyabban űzni a hobbimat (festés) amit ő kinevetett és leszólt. Olyan ruhákat és sminket viselek, amin ő megbotránkozott volna. Most először, 37 évesen élem azt az életet, amire mindig vágytam.
Idő
Apa négy évet töltött ápolási osztályokon, majd idősotthonban. Én minden nap bejártam hozzá, etettem, mosdattam. Négy éven keresztül nem volt egyetlen szabadnapom sem, mert lelkiismeret furdalásom lett volna, hogy én szórakozom, miközben ő ott szenved. Időnként kívántam, hogy aludjon el örökre és a bűntudat megőrjített. A halála mindkettőnknek megváltás volt, mert már féltem, hogy ha tovább megy ez, akkor elkezdek neheztelni rá, sőt: megutálom.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
