A kiskamaszkor valójában nemcsak a gyereknek új terep – nekünk is az
Sokáig azt hittem, a tinédzserkor valami távoli dolog és egyébként sem biztos, hogy durva lesz, hiszen a dackorszakkal is mindenki riogatott, aztán akkor se történt semmi. Ehhez képest a kiskamaszkor is úgy rúgta ránk az ajtót, hogy az egész ház beleremegett.
Beszélgetek más anyákkal, olvasok, tanulmányokat bújok – és megnyugtató látni, hogy nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel. Azzal, hogy egyszerre vagyok büszke és összezavarodott, egyszerre akarok közel maradni, miközben tudom és elismerem, hogy most távolságra van szüksége.
Világos számomra, hogy mindez természetes. A hormonok, a személyiségformálódás, a határkeresés mind-mind részei a fejlődésének. A kamaszkor célja, hogy a gyerek leváljon a szülőről, elinduljon a saját útján. Hogy megkérdőjelezzen, dacoljon, külön utakat keressen. És, hogy végül majd visszataláljon hozzám – de már nem kisgyermekként, hanem fiatal felnőttként.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
