Ha neked is tizenéves gyereked van, biztosan megtapasztaltad már, hogy nem csupán közhely, hogy a kamaszokkal tényleg nem könnyű. Sokszor jobb egyszerűen békén hagyni őket, a faggatózást különösen utálják. Ezek azok a kérdések, amelyeket mindenképpen kerülj el. A kamaszkort a második dackorszakként is emlegetik, és sokszor egy tizenévessel nehezebb megtalálni a közös nevezőt, mint egy kétévessel. Általánosságban elmondható, hogy nem szeretik a kérdezősködést, noha a szülő szeretne minél többet megtudni gyerekéről. Ez az igény teljesen természetes, ám az alábbi kérdések biztosan nem vezetnek eredményre.
Mi volt ma a suliban?
A nagyra becsült magyar gyerekpszichológus, Vekerdy Tamás felhívja a figyelmet arra, hogy az ovis korú gyerekek sem szeretik, ha az óvoda után a szüleik az ottani dolgokról kérdezik őket, a Mi volt az ebéd? és társai kérdésekre gyakran egyszavas válaszok várhatók, vagy egyszerűen csak a semmi.
Ha a gyerek otthon van, nem akar már az intézményi dolgokkal foglalkozni, és nincs ezzel másképp a kamasz sem.
Épp elég neki végigülni egy fél napot az iskolapadban, miközben gyakran eleve máshol járnak a gondolatai, ahhoz pedig végképp nincs kedve, hogy még otthon is ez legyen a téma.
Nyugi, ha valami fontos történt, előbb-utóbb úgyis megtudod.
Tetszik most neked valaki?
A kamaszok szerelmi élete sokszor olyan bonyolult, akár egy dél-amerikai szappanopera. Ha ebbe belekérdezel a fent említett módon, nagyon valószínűséggel egyszerű nem lesz a válasz.
Persze, természetes, hogy téged is foglalkoztat a dolog, akár féltésből vagy kíváncsiságból – vagy a kettő egyszerre -, de ha ilyesmiről szeretnél beszélgetni vele, a faggatózás helyett szerencsésebb, ha érezteted vele, hogy mindig meghallgatod, ha szeretne mesélni, ha pedig megteszi, ne tegyél fel keresztkérdéseket, tanuld meg alkalmazni az értő hallgatás technikáját.
Mi leszel, ha nagy leszel?
Sokszor a 18 éves, érettségi előtt álló fiatalok sem tudják még, hogy mit szeretnének kezdeni az életükkel, egyetemre menjenek-e vagy szakmát tanuljanak, esetleg külföldre utazzanak-e nyelvet tanulni.
Sokszor a kérdést még felnőttként is feltesszük magunknak, egy kamasztól egyáltalán nem elvárható, hogy erre válaszoljon.
Persze van az a típus, aki ovis kora óta pontosan tudja, mi szeretne lenni, és hangoztatja is, anélkül, hogy bárki kérdezné, de hidd el, ez a ritkább.
Ha segíteni szeretnéd a megfelelő döntést meghozni a pályaválasztás terén, add meg neki a választási lehetőséget, támogasd, hogy rájöjjön, mi is érdekli igazán.
Hozzád már nem is lehet szólni?
A fenti kérdések eredményeképp szokott általában megszületni ez a költőinek is mondható kérdés, melyre nem is igazán várunk választ, amikor feltesszük, inkább csak saját elkeseredettségünket, tehetetlenségüknek öntjük szavakba, némi vádaskodással fűszerezve.
Természetesen ettől a legkevésbé sem várható, hogy a gyerek majd megnyílik nekünk, sőt.
Esetleg elszégyelli magát, és szánalomból elkezd valami teljesen közömbös témáról beszélni, de a nagy megnyílásokat, őszinte beszélgetéseket semmiképp sem alapozhatjuk meg ilyen és ehhez hasonló kérdésekbe bujtatott szemrehányással.
A hallgatni arany elv a kamaszokkal kapcsolatban sokszor hatásosabb bármilyen más módszernél, ha pedig úgy dönt, hogy elkezd mesélni, mindig legyél nyitott rá, hogy meghallhasd – ez a legtöbb, amit tehetsz.
