A gyermekvállalás, ha nem is feltétlenül töri derékba egy nő karrierjét, biztos, hogy legalábbis egy komoly döccenőt jelent benne, és nagyon sok tényezőn múlik, hogy a munkaerő-piacra való visszatérés vajon sikeres lesz-e. Ennek a témának próbáltunk kicsit utána járni.
Karrierista kismamák?
Vannak családok, ahol lehetőségeiket és elképzeléseiket, terveiket mérlegre téve úgy döntenek, hogy az egyik szülő – jellemzően az anya – otthon marad a gyermekkel, vagy gyermekekkel, és nem tér vissza a munkaerő-piacra. Ha ez a felállás mindenki számára kielégítő, akkor természetesen ez rendjén is van, de sokan, amikor a gyerek eléri a bölcsődés vagy óvodás kort, vissza szeretnének térni a munkába.
Ennek a döntésnek szintén több oka lehet: egyrészt fennállhat mindkét szülő részéről az igény, hogy megőrizze önállóságát, saját bevételi forrását, a gyakorlatban is hasznosítsa azt a tudást, amit esetleg éveken át tanult, amiért képezte magát. Elég elhamarkodott dolog lenne ezt önzésnek nevezni – boldog és egészséges gyermekeket úgy is lehet – sőt, talán csak úgy lehet – nevelni, ha közben egyik szülő sem csinál magából áldozati bárányt, és mondd le minden olyan dologról, ami valójában fontos neki.
A karrierépítés szép és hangzatos gondolat, de amikor a munkába való visszatérésről van szó, természetesen sokkal gyakorlatiasabb szempontok is szerepet kapnak: nyugati országokhoz képest az egy keresős családmodell itthon csak elég keveseknek opció, a legtöbb család nem engedheti meg magának, hogy hosszú távon arra rendezkedjen be, hogy kizárólag az egyik szülő bevételéből éljenek. Arról nem is beszélve, hogy egy 2013-as német tanulmány szerint a munka nélküli nők nagyobb eséllyel vannak kitéve a családon belüli erőszaknak, egy pszichológiai tanulmány szerint pedig a munkanélküliség komoly faktor lehet a depresszió jelentkezésében, ami a nőkre egyébként is nagyobb kockázatot jelent, mint a férfiakra.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy otthon maradó anyukaként ne lehetne boldog és kiegyensúlyozott családi életet élni, pusztán aláhúzza annak a fontosságát, hogy megteremtsük a munkába való visszatérés lehetőségét az édesanyáknak.
De mi a helyzet itthon?
A Statisztikai tükör 2015/55 szerint – nem meglepő módon – minél több gyermeket nevel valaki, illetve minél több időt töltött otthon a gyerekekkel, annál nehezebb számára a munkába való visszatérés. A gyermekgondozási idő letelte után az anyák alapesetben visszatérnek a korábbi munkahelyükre, ha volt ilyen, de a gyakorlatban ez nem mindig valósul meg.
Ha munkáltatója időközben megszűnt, ami hosszabb távollét esetén valószínűbb, akkor eleve lehetetlen a visszatérés, de van, amikor a munkáltató változatlan formában működik, viszont az érintett arról értesül, hogy rá ott tartósan nem számítanak. Előfordul továbbá az is, hogy azok a munkafeltételek, amelyek korábban megfelelőek voltak, kisgyermek mellett már nem vállalhatók, ezért vagy más okból az érintett dönt úgy, hogy az ellátási idő leteltével munkáltatót vált – írja a KSH.
Jelentős különbség van a a korábbi munkahelyre visszatérni szándékozók arányában iskolai végzettség szerint is. A felsőfokú végzettségűek képviselik 89%-os visszatérési arányukkal az egyik és a legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezők 58%-os arányukkal a másik pólust. A diplomások után a szakiskolai végzettségűek állnak a második helyen (74%-kal), vélhetően azért, mert speciális tudásuk csak bizonyos munkahelyen hasznosulhat megfelelően.
A működő munkahellyel rendelkezők közül azok, akik távollétük alatt munkáltatójukkal rendszeresen, illetve ritkábban kapcsolatot tartottak, 98, illetve 87%-a továbbra is ott szándékozik dolgozni. A kapcsolatot egyáltalán nem tartóknak viszont mindössze 44%-a tervezte a visszatérést korábbi munkahelyére – áll a jelentésben.
Mi segíthetné a munkába állást?
A Statisztikai Hivatal által megkérdezett kisgyermekes anyák szerint a munkába való visszaállást leginkább a bölcsődei hálózat kistelepülésekre is kiterjedő fejlesztése, valamint a családi napközik hálózatának fejlesztése segítené elő, de a munkáltatók kötelezése a kisgyermekesek esetében az egyéni élethelyzetet figyelembe vevő munkarendben történő foglalkoztatásra is segítene.
A rugalmas foglalkoztatást egyébként az Európai Unió is szorgalmazza, és úgy tűnik, a munkáltatók is kezdenek rákapni az ízére: előrejelzések szerint 2020-ra az USA teljes munkaerőpiacának 45%-át teszik majd ki az atipikus foglalkoztatási formában dolgozók, de itthon azért ennyire még nem fényes a helyzet: a KSH 2015-ös adatai alapján míg a 20-64 éves korosztályban Hollandiában 27,8% a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya, addig Magyarország ez mindössze 5,7%, és ezzel az EU-s mezőny legvégén kullogunk.
A rugalmas foglalkoztatási forma viszont ha lassan is, de itthon is terjed, és bár még van némi távolságtartás a cégek részéről, egyre több helyen elfogadottá válik, így ez adhat némi reményt a kisgyermek mellett munkát vállalni készülő nőknek.
Kép forrása: GeorgeRudy/depositphotos.com