A kiégés hatalmas problémája korunknak, és a folyamat nem csak a felsővezetőket érinti – sőt, nem is felnőttkorban kezdődik, hanem jóval korábban.
Egyre gyakrabban szembesülhetünk azzal, hogy már a gyermekek is a kiégés tüneteit mutatják, fejtette ki a Psychology Today-nek Gary Simonds a Virginia Tech idegtudományi osztályának vezetője. A professzor szerint ennek hátterében elsősorban a szülők irreális elvárásai valamint a társadalmi nyomások állnak, úgyhogy magunkban kell keresnünk a megoldás kulcsát. Ez azonban nehéz feladat, mert a szülők jellemzően nem direkt hajszolják kiégésbe a gyerekeiket, éppen ellenkezőleg, a legjobbat szeretnék nekik. Ezért járnak a gyerekek különórákra, drága tanfolyamokra, magánoktatásra, ezért vállalják a szorgalmi feladatot, a diákelnökséget, a fellépéseket.
Akár transzgenerációs lenyomat, akár más indíttatás miatt, de vannak szülők, akik kétségbeesetten kényszerítik gyermekeiket a túlteljesítésre, miközben nem értik, miért stresszesek, boldogtalanok, hiszen „mindenük megvan” és „mások mit nem adnának ezekért a lehetőségekért”.
Gary Simonds szerint 4 fő szülői magatartás létezik, ami kiégésbe sodorja a gyerekeket
Az Életmód rovat legjobbjai minden kedden a postaládádban
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
1/4 Ragaszkodunk az emberfeletti tanulmányi eredményekhez
Az intellektuális kíváncsiság és a kognitív fejlődés helyett a társadalom gyakran csak a tökéletes teljesítményt dicsőíti, ráadásul erre sokszor a szülők is rásegítenek. Miért fogadjuk el a négyest, ha lehet ötös is? A természetes érdeklődés, a játék iránti igény háttérbe szorul, miközben fókuszban lesz az embertelen erőfeszítés és az állandó kényszer a teljesítményre, holott tudjuk, hogy ezek még a felnőtteket is rendkívül megviselik.
2/4 Bízunk az elit iskolákban
Most, a felvételik és félévi bizonyítványok árnyékában rengetegen vannak, akik naphosszat gyomorgörccsel küszködtek, hiszen sok múlik azon, melyik elit iskolába kerül a gyerek. De tényleg így van? Tényleg az elit iskolák jelentik a jövőt? Társadalmi szinten szimbolizálják a sikert, de kérdéses, valóban jobb oktatást kínálnak-e, és tényleg annyival többet nyernek-e a gyerekek általuk, amennyit veszítenek. Gary szerint arra kényszerítjük a gyermekeinket, hogy bármit, ami nem a legjobb, kudarcként tekintsenek és ez egyenes úton vezet a kiégéshez.
Sokszor maguk a szülők azok, akik túlzott ambíciókkal rendelkeznek, és gyermekeik életében akarják megváltani azt, ami nekik nem adatott meg. A túlzott nyomás miatt a gyerekek teste, elméje és lelke is kockázatoknak van kitéve: a sport, tanulás élménye örökre elveszítheti egészséges jellegét. A teljesítménykényszerrel élő szülők sokszor kiabálnak gyerekeikkel, ha kudarcot vallanak, vagy nem elsőként végeznek egy-egy versenyen – ráadásul sokszor olyan területen kell küzdeniük a fiataloknak, amit nem is szeretnek.