A nőknél kétszer gyakoribb, és tizenkettőből egy kamaszt érint. A depresszió koránt sem ritka, vagy „úri” betegség. Beszélni kell róla, miért alakulhat ki, milyen kapcsolatban áll az öngyilkossági hajlammal, s hogyan lehet kezelni.
Mitől alakulhat ki?
A tudomány jelenlegi állása szerint a depresszió genetikai hajlam és környezeti tényezők együttes hatására vezethető vissza.
Bizonyos események és állapotok viszont megnövelhetik a kialakulásának kockázatát – akár hosszú távon is.
Ezek közé tartozik a krónikus alváshiány, a súlyos személyes konfliktus, a fizikai, szexuális vagy szellemi bántalmazás, a mindennapokban változást előidéző nagy életesemények (például gyermek érkezése vagy nyugdíjba vonulás), valamilyen súlyos betegség diagnózisa, a szerfüggőség és a társadalmi elszigetelődés is.
Ilyenkor az első lépés a közvetlen kiváltó tényező azonosítása, utána következik a tágabb perspektíva, tehát a hajlamot tükröző családi kórtörténet figyelembe vétele.
Gyerekek is lehetnek depressziósak?
Igen. Náluk is ugyanazok a tényezők játszhatnak szerepet a betegség kialakulásában, mint a felnőtteknél: az egészségi állapot megváltozása, jelentős életesemény, genetikai hajlam, továbbá az „örökölt” szokások és életszemlélet.
Talán sokkoló adat, hogy becslések szerint a jóléti államokban a gyerekek 2,5%-a depressziós, míg a kamaszoknál ugyanez az arány akár 8% is lehet.
A fiatalabb korosztály tünetei némileg eltérnek a felnőttekétől, hiszen többnyire markáns magatartás-változásban nyilvánulnak meg, ami rossz hatással van a családi és baráti kapcsolatokra, az iskolai előmenetelre, illetve a szabadidős tevékenységekre.
Akár figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (ADHD), rögeszmés-kényszeres személyiségzavarral (OCD) vagy konduktív zavarral (CD) együtt is felütheti a fejét.
Miért gyakoribb a nőknél?
A statisztikák szerint a nőknél kétszer akkora a depresszió kialakulásának kockázata, mint a férfiaknál.
Ennek egyik oka lehet, hogy mi a menstruációs ciklus révén folyamatos hormonszint-ingadozásnak vagyunk kitéve.
A feltételezést alátámasztja, hogy bizonyos életszakaszokban, úgymint várandósság vagy változókor idején még nagyobb a hangulatzavar veszélye – miként vetélés vagy méh-eltávolítás esetén is.
A premenstruációs szindróma (PMS), vagy annak szélsőségesen súlyos változata, a premenstruációs diszfóriás zavar (PMDD) akár önmagában is előidézhet depressziót, amely a kiváltó tényezők mellett külön kezelést igényel.
Öngyilkos hajlammal jár?
Nem feltétlenül. A depresszió koránt sem mindenkiben ébreszt szuicid hajlamot.
Az Amerikai Mentálhigiénés Szövetség kutatásai szerint viszont az is igaz, hogy az öngyilkosok 30-70%-a a depresszió valamilyen formájától szenved, és ez semmiképpen sem elhanyagolható.
Azért mutatkozik ekkora eltérés a két szélsőérték között, mert az érintettek jelentős részénél nem diagnosztizálták a mentális betegséget, ám a tüneteik arra utaltak, hogy küzdhettek vele.
A szám jelentősége nem is a pontosságban rejlik, hanem abban, hogy felhívja a figyelmet: rendkívül fontos segítséget kérnetek, amennyiben te magad vagy valamelyik szeretted hangulatzavaros panaszokról számol be.
Meddig tart?
A kezeletlen depresszió hónapokig, esetleg évekig is elhúzódhat.
A súlyos tünetekkel járó depresszív epizódok jellemzően hetekig vagy hónapokig állnak fenn, amelyeket enyhébb szakasz követ.
A téli depresszió, más néven szezonális affektív zavar jellegzetessége, hogy a kevesebb napfényes órát ígérő hónapokban üti fel a fejét, a bizonyos események hatására jelentkező változatok pedig többnyire addig tartanak, amíg nem sikerül a traumát feldolgozni.
A gyógyulásban természetes hatóanyagú (például orbáncfű-kivonatot tartalmazó) készítmények is segíthetnek a pszichoterápia és a szintetikus antidepresszánsok mellett, továbbá érdemes hangsúlyt fektetni a tudatos stresszkezelésre.
Neked volt már dolgod depresszióval? Valamelyik szeretted révén, esetleg te magad szenvedtél benne?
