Konfliktuskezelési kommunikációs típusok: hogy használjuk őket, hogyan érthetjük meg ezeket?

Bodnár Alexa
Írta: ,

Passzív

A passzív technika valójában egyfajta behódolás: olyanok választják ezt az irányt, akik úgy érzik, nem tudnak nyertesen kijönni egy lehetséges vitából, ezért inkább igyekeznek minél inkább kerülni a konfliktust. Aki így reagál, az általában áldozatnak érzi magát, és a konfrontáció elkerülése érdekében képes elnézést kérni úgy, hogy valójában emögött nincs semmi érzés, nem gondolja komolyan, hogy hibázott bármiben is, csupán azt érzi, hogy őt bántják, és ebben érzi a probléma megoldását.

 Aki passzívan kommunikál, néha ő is próbál felhozni érveket, megismertetni a másik féllel a saját nézőpontját, de ha nem érzi azt, hogy azt azonnal megértette a másik, akkor inkább bocsánatot kér, hogy lezáródjon a vita.

Azonban ettől a passzív fél csak még tehetetlenebbnek érzi majd magát, főként azért, mert ha a másik fél olyan típus, ki is használja, hogy a passzív illető magára vállalta a bűnösséget, még akkor is, ha ő is sejti, hogy ez csak látszólagos.

Asszertív

Az asszertív, határozott kommunikációs stílus nevezhető a legjobbnak, mert képes arra, hogy egyensúlyt teremtsen, békét hozzon egy olyan konfliktus esetén is, ahol a másik fél akár agresszív, akár passzív-agresszív, akár passzív módon kommunikál.

Ez a legegészségesebb vitarendezési típus, hiszen aki így kommunikál, az nem kiabál, nem agresszív, hanem arra törekszik, hogy mindkét fél nyíltan elmondja az igényeit, majd ez alapján megtalálják a legjobb, mindenkinek megfelelő megoldást.

Ehhez a technikához a legfontosabb, hogy ne emeljük fel a hangunkat, ne viselkedjünk agresszíven, testtartásunk legyen nyugodt, tartsuk a másikkal a szemkontaktust. Kérdezzük meg a másikat, milyen igényei vannak, majd ismertessük meg a mieinkkel is, és próbáljuk a kettőt egymáshoz közelebb hozni. Tiszteljük azt az embert, akivel konfliktusunk van, és meglátjuk, ha így viselkedünk vele, ő is hasonlóan reagál majd velünk szemben.