Az elmúlt év – többek között – nem a divatól szólt: tegye fel a kezét, aki karantén alatt nem hordta kínosan sok napon keresztül ugyanazt a kinyúlt mackóalsót és nem vett részt online meetingen mamusszal a lábán. Az alábbi hat dolgot tanultam az öltözködésről a járvány óta.
Nem a méret a lényeg (hanem a centiméter)
A járvány előtt nemigen vettem ruhát online, az a típus vagyok – illetve voltam – akinek meg kellett érintenie az anyagot, fel kellett próbálnia a ruhát, ezért a képernyőn-kattintgatós ruhavásárlás nekem nem okozott nagy örömet.
Mikor azonban másra nem volt lehetőségem, az izgalom az volt, mikor felcsengetett a futár az újabb adag rendelt holmival. Ennek következménye az lett, hogy hamarosan egy halom ruhadarab tornyosult a szekrényemben, amit vissza kellett küldenem, vagy el kellett ajándékoznom.
Az ok az volt, hogy nem figyeltem, arra, hogy minden cég más méretekkel operál és én mindenhol a szokásos ruhaméretem adtam meg, ami hol túl kicsi, hol túl nagy ruhákat eredményezett. Azóta tudom, hogy centiméter alapján kell nézni a méretet és mióta erre odafigyelek, 95 százalékban passzol, amit rendelek.
Már figyelek arra, hogy egy ruhadarab sokoldalú is legyen
Természetes, hogy az irodában viselt csinos blúzaim az elmúlt évben főleg a szekrényben porosodtak, bár próbáltam őket a rotációban tartani. Egy business casual outfit darabjai ugyanis külön-külön jól szerepelhetnek egy csajos koktélozáskor vagy családi ebéd alkalmával is, ha helyesen viseljük és kombináljuk más darabokkal.
Például egy csinos blúzt ceruza szoknya helyett farmerrel is lehet hordani. Ma már olyan szemmel vásárolok új darabokat – illetve nézem a szekrényben a régieket – hogy minél sokoldalúbban, minél több alkalomra tudjam viselni őket.