Megtörtént a hibajavítás?
Fontos kérdés, főként akkor, ha úgy érezzük, valóban a rossz napok vannak többségben, és nem csak mi fújtuk ekkorára a lufit, hanem valós gondokon alapulnak a nézeteltérések. Ekkor kerül sor a számvetésre, mikor megállapíthatjuk, hogy a problémákból mennyire találtunk közös erővel megoldást, és azt valóban alkalmazzuk-e.
Mikor az ismertségi körömből valaki tanácsért fordul hozzám ebben a témában, gyakran ér a felismerés, hogy az adott illető elért az utolsó kérdésig, de nem tudja valósan átlátni a dolgokat. Szerintük minden hiba kijavításra került, mégis éreznek valami kételyt. Sokuknál ugyanaz a probléma gyökerezik a legtöbb konfliktus mögött a párjaikkal, ők mégsem képesek ezt belátni. Ez lenne a mérleg másik nyelve, mikor az elvakultság okozza azt, hogy valaki nem észleli reálisan a gondokat. Ezek a személyek hiába pörgetik újra és újra magukban a fent említett kérdéseket, amit a párjuk elvesztése- vagy a magánytól való félelem miatt éreznek, sosem juttattja el őket a megfejtésig.
Összességében kijelenthetjük, hogy a jó és a rossz napok minőségétől függ, hogy melyek számítanak többet. Amennyiben a rossz napokat csak mi nagyítjuk fel, ugyanakkor a jó dolgokat lusták vagyunk észrevenni, akkor előbb magunkban kell a hibát kijavítani, nem a kapcsolatunkban. Ellenben, ha a rossz dolgokat nem akarjuk elég komolyan venni, és inkább a kisebb számban jelenlévő jó napokkal nyugtatgatjuk magunkat, ideje észbe kapni, és felismerni a tényt, hogy amihez oly makacsul ragaszkodunk, csak ámításból épített vár egy roppant ingoványos talajon. És hidd el, nem szeretnél benne tartózkodni, mikor összedől! Olvass még a témában
Hétfő reggel elküldjük a hét legolvasottabb Stílus-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
