Amikor a tárgyak mögött a lelkünk egy része rejtőzik
A legnehezebb helyzet mégis az, amikor a tárgyak valójában nem csupán anyagból vannak, hanem mély érzelmi horgonyokká válnak, amelyek emlékeket, lezárt életszakaszokat vagy a szeretteinket szimbolizálják. Úgy érezzük, ha kidobjuk a tárgyat, azzal az emlék is elveszik, pedig a kettő nyilván nem ugyanaz.
Ezt a saját bőrömön kellett megtapasztalnom, amikor tavaly ősszel a családunk legnagyobb fájdalmára el kellett engednünk a kiskutyánkat. Nem csak lelkileg, testileg is lerobbantam: hónapokra ágyhoz kötött lettem egy betegség miatt, aminek morbid módon legalább annyi „haszna” volt, hogy ha akartam volna, se tudtam volna elrakni a holmijait.
Háromnegyed év telt el, mire rávettem magam, hogy a mindennap használatos dolgait, a tápos dobozát és a tálkáját levigyem a pincébe a mosogató alól – azt a szekrényt azóta is utálom kinyitni. Amikor aztán a napokban lementem a pincébe átnézni, mit kellene elszállítani, összegyűlt-e már elég játék az óvodai adományozáshoz és hogy mennyi üvegem maradt a baracklekvárnak, hirtelen megláttam azt a bizonyos dobozt. Tele van az ő plédjeivel, a szállítóboxával, a gyógyszereivel. Olvass még a témában
„Nem mosogatok el, mert nem tudom, minek hol a helye” – amikor a férfi nem hajlandó besegíteni otthon
Ezt hozza 2026. október 25. a numerológia szerint: befejezés és lelki újjászületés
Tényleg az influenszereket utáljuk, vagy csak nem bírjuk elviselni a sikeres nőket?
A mese, ami visszahozta az életembe a megemlékezés igazi varázsát
Ott állva értettem meg igazán, amit addig elméletben tudtam csak: a tárgyak megtartása néha az utolsó kapaszkodónk ahhoz, amit már nem érhetünk el ebben az életben. Ezért nem tudnak egyesek megválni az emlékeiktől. És ezért nem tudok (még) én se igent mondani arra, hogy vigyük el a pakkot egy menhelyre.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
