Mi áll a háttérben?
A túlzott függetlenség mögött gyakran a gyermekkori érzelmi elhanyagolás (Childhood Emotional Neglect) áll. Ez azt jelenti, hogy a szüleid nem figyeltek eléggé az érzelmi szükségleteidre, és nem segítettek abban, hogy feldolgozd őket. Bár ez szörnyűnek hangzik és az is, valójában nem mindig szándékosan alkalmazzák a szülők, hanem azért, mert előttük sem volt jó példa és fogalmuk sem volt, mit kellene tenniük.
Sokszor nevelnek túlságosan független gyermekeket az alapvetően jó szándékú, ám „figyelmetlen szülők”: valószínűleg szeretnek, csak mivel ők sem kaptak érzelmi támogatást gyerekkorukban, így nem tudták, neked mire lenne szükséged. Akkoriban pedig nem is igazán volt lehetőségük a tudnivalókról informálódni.
A „küszködő szülők” is külön csoportot érdemelnek: ők saját problémáik miatt – legyen az munka, betegség vagy más nehézség – egyszerűen nem tudtak eléggé figyelni rád és a szükségleteidre.
Végül pedig ott vannak az „öntörvényű szülők”, akik annyira a saját életükre és problémáikra koncentráltak, hogy nem vették észre, te min mész keresztül.
Természetesen senkit sem szabad felmenteni hibái alól, mindig a szülők azok, akiknek gondoskodniuk kell gyermekeikről. Azonban az idő kerekét nem tudjuk visszaforgatni, így a harag, neheztelés, annak fejtegetése, hogy mit lehetett volna másként csinálni, gyakorlatilag felesleges. Az örökölt minta viszont megváltoztatható: az első lépés az, hogy felismered, mi történt veled. Most már megadhatod magadnak azt a figyelmet és törődést, amit gyerekként nem kaptál meg és tudatosan dolgozhatsz azokon a hiányosságokon, amik nem a te hibáidból fakadnak. Tanulj meg segítséget kérni és elfogadni, figyelj oda jobban a saját érzéseidre és szükségleteidre! A gyermekkori érzelmi elhanyagolásból való kilábalás egy hosszú folyamat, terápiás segítséget igényel, de a végeredmény egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb élet lehet. Olvass még a témában
Nyitókép: Zheka-Boss/istockphoto.com
