Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
Beállítom a Google-benAz Életmód rovat legjobbjai minden kedden a postaládádban
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
A részünk, amit nem akarunk meglátni
A lehasított rész ismert fogalom a pszichológiában és előszeretettel foglalkoznak vele a szakemberek egy terápia során. Ez egy olyan részünk, melyről nem szeretnénk tudomást venni, ezért jó mélyre elnyomjuk magunkban. A kiváltója mindig valamilyen trauma, legtöbbször olyan, amiről nem is tudunk. Csakhogy a lehasított rész mindig szeretne felszínre törni, merthogy dolgunk van vele. Ezért megpróbál néha kellemetlen módszerrel is bejelentkezni, hogy végre észrevegyük. Megjelenhet általunk egy másik emberben, így folyamatosan szembesülhetünk vele.
Annyira irritál…
Vannak emberek, akik valóban tesznek azért, hogy negatív véleménnyel legyünk róluk és ezzel nincs is semmi baj. Irántunk sem érezhet mindenki szimpátiát és ebben nem kell keresnünk semmilyen mögöttes tartalmat. Azonban vannak esetek, amikor érthetetlen az ellenszenv. Főleg akkor, ha semmilyen negatív jelzést nem kaptunk a másik irányából, egyszerűen csak irritál. Megosztunk veled néhány gyakori példát, melyekben talán felismerheted a lehasított részedet és elkezdhetsz dolgozni vele.
Olvass még a témában
„A taxis állította, hogy aznap éjszaka egyszer már hazavitt engem” – Bizarr történetek, amikre sosem lett megnyugtató válasz
Miért kiált a bőröd a nyár után? Teszteld, milyen regeneráló rutinra van szükséged szeptemberben
„Ha nekem van hobbim: rossz anya vagyok, de ha a férjemnek, akkor ő a szenvedélyének él” – Kettős mérce a nemek között
Ezt az egy mondatot sosem szabad kimondani egy gyereknek, még viccből sem
„Annyira közönséges, ahogy kelleti magát”
Sajnos mi, nők nem viselkedünk szépen egymással. Kritikusak vagyunk, ítélkezők és sok esetben a háttérsztori nélkül alkotunk valakiről képet. Főként igaz ez akkor, mikor több nő harcol a pasi figyelméért. Még nem hallottam olyat, hogy egy ilyen szituációban egymást dicsérték volna a nők, inkább arról szólt a diskurzus, hogy ki mennyire közönséges. És, hogy miért mindig a közönséges győz egy ilyen helyzetben? Azért, mert jól érzi magát és nem érdekli őt a többi nő. A férfiak pedig ebbe a kisugárzásba tudnak igazán beleszeretni és nem a sugdolózó, ítélkező típusba. Ami pedig még valószínűbb, hogy az ítélkező asztaltársaságnál is nagyon vágynának egy kis önfeledt szórakozásra, csak lehet, hogy nem tudják elfogadni a harsányabb, kacérabb oldalukat.
A cikk folytatódik, lapozz!
