„Könnyű neki, semmit nem tett azért, hogy ilyen teste legyen!”
Imádjuk egymás külsejét kritizálni, még akkor is, ha annyira túl van hirdetve a testpozitív hozzáállás. Amikor pedig egyesek meglátnak egy csinos nőt, láthatóan tetőtől-talpig végigmérik, hogy éppen milyen hibát találhatnának benne. Képzeljünk el egy nőkkel teli asztaltársaságot, ami mellé leül egy fiatal, csinos nő. Biztos, hogy tüzetesen szemügyre veszi a társaság fele és megsemmisítő pillantásokat vetnek rá. Legtöbbször nem is tudatosul bennük, hogy ez nem a csinos nőről szól, hanem róluk. Lehet, hogy nem tudnának szembenézni a ténnyel, hogy ők is tehetnének magukért és többet is kihozhatnának adottságaikból. Arról nem is beszélve, hogy genetika csak egy ideig kegyes hozzánk, előbb-utóbb mindenkinek dolgoznia kell magán kívül és belül is.
„Már megint lepasszolta a gyerekét. Milyen anya az ilyen?”
Az anyukáknál nincs kritikusabb személyiség a világon. Magukkal és másokkal szemben is. Sok a stressz, a megoldandó feladat és ez a feszültség sokszor másokon csapódhat. Soha nem felejtem el annak az anyai körnek a beszélgetését, ahol éppen azért kritizáltak egy másik anyukát, mert túl sokszor passzolja le a gyerekét a nagyszülőknek. Az az anyuka kiegyensúlyozott, boldog volt, de a legfontosabb, hogy a gyerek is, akinek még jót is tesz, ha több inger éri. A többi anyuka, viszont feszült, fáradt volt és lehet, hogy legszívesebben ők is lepasszolták volna a gyereket a nagyszülőknek. És pont ez volt a zavaró ok, mert feltehetően saját vágyaikat mutatta meg a másik anyuka számukra.
