Legyenek terveink!
A terv térkép. Megmutatja az irányt, az útvonalat. Kiolvasható belőle a stratégia. Rendszert, formát, erőt és hatalmat hoz az életünkbe. Nem minden térkép működik, mégis az esélyeink jobbak, ha van térképünk.
A terv létezése azt jelenti, hogy átgondoltuk, hogyan fogunk valamit megvalósítani. Ne ragaszkodjunk hozzá görcsösen, hanem időnként ellenőrizzük, javítsunk rajta. Ahogy a körülményeink és mi magunk változunk, úgy a tervünk is változhat.
Szánjunk időt önmagunkra!
Mindennap szakítsunk időt magunkra. Fontos, hogy regenerálódjunk, megújuljunk, rendbe jöjjünk, feltöltődjünk. Ne csináljunk semmit, csak örüljünk, hogy élünk. Ne dühöngjünk, ne aggódjunk.
Menjünk ki a kertbe, a parkba, vagy csak üljünk le a szobában, és ne foglalkozzunk semmivel. A semmittevéssel eltöltött idő nagyon fontos. Az önmagunkkal eltöltött idő kizárólag a miénk legyen.
Kell valaki, aki örül, hogy lát minket
Ez lehet bárki: a párunk, a gyerekünk, a nagymamánk, a háziállatunk… Hosszasan lehetne folytatni a felsorolást.
Valaki, aki mindig szívesen lát minket, akinek szüksége van ránk. Akit meglátogathatunk, és aki meglátogat minket. Aki egyedül él, jótékonysági munka révén kerülhet kapcsolatba olyan emberekkel, akik jó érzéssel fogadják.
Bocsássunk meg szüleinknek, és tiszteljük őket!
A szülők azt teszik, amire képesek. Vannak olyan életutak, amelyekre nem lehet felkészülni, amelyekhez nincs meg a szakértelmünk. Mindenkinek vannak olyan területek az életében, ahol terápiára szorul.
Mindannyian hozunk rossz, megbocsáthatatlan és önző döntéseket. Tökéletes ember nem létezik. Ne ítélkezzünk felettük, inkább képzeljük magunkat a helyükbe. Tanúsítsunk irántuk megbocsátást és tiszteletet. Tudjunk felülemelkedni a neveltetésünkön.
Fogadjuk el a különbségeket, és keressük a közös vonásokat!
Különbözőek vagyunk, de nem annyira, mintha más bolygóról származnánk. Ha arra összpontosítunk, ami közös bennünk, sokkal jobban boldogulhatunk.
Mindenkinek vannak egyedi adottságai, amelyek alkalmazásával hatékonyan össze lehet dolgozni. Két zseniális vezető a különbözőségüket kihasználva vezethet felváltva. Ha a különbségekre összpontosítunk, elveszíthetjük mások barátságát.
Aggodalmainkat próbáljuk elhessegetni vagy megoldani!
A jövő bizonytalan számunkra, ezért szorongást kelt bennünk. Aggódunk az egészségünkért, a szeretteinkért, a munkánk miatt… Azért, mert hízunk, vagy mert szegényedünk, fáradunk, mert egyre kevesebbek vagyunk. Sokszor nem tudjuk elválasztani a fontos és a lényegtelen dolgokat.
Döntsük el, tudunk-e valamit tenni annak érdekében, ami aggaszt minket. Ha az egészségünk nyugtalanít minket, akkor menjünk orvoshoz. Ha a pénz jelent problémát, költekezzünk megfontoltabban. Ha súlyfeleslegünk van, mozogjunk többet. Ha aggodalmunkkal kapcsolatban nem tehetünk semmit, kössük le magunkat valami mással.
Ne csak kapjunk, adjunk is!
A születésünkről nem dönthettünk, de nap mint nap enni és inni kapunk, szórakoztatnak, tanítanak minket. Tele van az életünk kihívásokkal. Mindent elfogadhatunk, amit felajánlanak nekünk.
De valamit adjunk is vissza. Legyünk nagyvonalúak. Adjunk időt és törődést. Segítsünk másoknak. Ha módunkban áll javítani valamin, akkor javítsunk rajta.
Őrizzük meg a jó modorunkat!
Legyünk udvariasak! Ha sietünk vagy stresszhelyzetben vagyunk, kevés udvariassági gesztust alkalmazunk. Elfelejtünk megköszönni valamit, vagy az előttünk csoszogó elé tolakodunk a sorban.
Bármennyire sietünk, mindig próbáljuk meg betartani a következő jó szokásokat: kulturáltan sorban állni, gratulálni másoknak, megtartani az ígéretünket, ügyelni az asztali etikettre, nem kiabálni az emberekkel, elnézést kérni, másoknak az ajtót kinyitni, köszönni, vendégszeretőnek lenni. Jó modorral elnyerhetjük mások jóakaratát, és kellemesebbé tehetjük valamennyiünk életét.