Az agyunk nem felejt, csak halogat
A valódi gondot nem is azok a feladataim jelentették, amelyekkel ténylegesen foglalkoznom kellett, hanem azok, amelyekhez már nem nyúltam, mégis ott lebegtek a háttérben. Egy félbehagyott együttműködés, egy soha el nem indított ötlet, egy „majd egyszer visszatérünk rá” ígéret. Ezek nem vettek el mindig aktív órákat tőlem, viszont folyamatosan foglalták a helyet a fejemben.
Amikor kicsit utána olvastam ennek az egésznek, akkor jöttem rá, hogy az agyunk nagyon rosszul viseli az ilyen nyitva hagyott helyzeteket. Ami nincs lezárva, azt újra és újra előveszi, mintha emlékeztetni akarna rá, hogy „dolgod van vele”.
Nem véletlen, hogy sokszor egy befejezetlen e-mail vagy egy félbehagyott beszélgetés jobban nyomaszt, mint tíz lezárt ügy együttvéve.
A feszültség nem abból fakad, hogy sok a feladat, hanem abból, hogy túl sok a függőben lévő dolog. Olvass még a témában
Miért tör rád ősszel a szorongás, amikor azt hitted, már feldolgoztad? Az évforduló-effektus évekkel később is kísérthet
Mantrák októberre: ez a neked szóló megerősítés a Mérleg szezonban
Két szó az esküvőmről, amit soha nem fogok elfelejteni
„Nem főznek, nem akarnak gyereket, nem jó nekik semmi” – A mai férfiak miért utálják a nőket?
Amikor tudatosan lezártam ezeket a szálakat – volt, amit kimondva, volt, amit csendben, a háttérben elengedve –, nem lettem azonnal produktívabb vagy sikeresebb. Viszont lett hely a fejemben, és egészen addig nem éreztem, mennyire nagy szükségem van erre, amíg meg nem tettem az első lépéseket.
Meglepő módon még fizikailag is könnyebbnek éreztem magamat, mintha nem csak mentális terheket tettem volna le.
Rájöttem, hogy nem mindig hozzáadni kell az életünkhöz, hanem néha el is kell venni belőle. Ezt más téren már egész jól alkalmaztam, de a munkahelyi feladataim valahogy kimaradtak a rendszerezésből. Eddig!
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
