Nem nagy életmegfejtésekbe bonyolódtam, inkább egészen gyakorlatias kérdésekbe: Mit csinálok „feleslegesen”? Mi a mozgatórúgóm? És főleg: mit cipelek úgy, hogy közben már rég nem az enyém?
Elég gyorsan kiderült, hogy nem az új tervek hiányoznak az életemből, hanem az, hogy a régieket, a már nem működő dolgokat lezárjam. Azokat, amelyekről papíron már megfeledkeztem, a fejemben viszont folyamatosan ott motoszkáltak.
Az év elejére egyetlen komoly vállalásom maradt: egyszerűsíteni.
Nem akartam már tovább azt a nagyon szerteágazó rendszert folytatni, amit az elmúlt években egyéni vállalkozóként felépítettem magam köré. Már nem az volt a gondolatom, hogyan optimalizáljak és nem akartam jobban csinálni semmit – egyszerűen kevesebbet szerettem volna a fókuszomban tartani. Olvass még a témában
„Sok férfi az öngyilkosság szélén áll, a társadalom meg kineveti” – férfiak randigurujaként ezt a 7 dolgot üzenem a nőknek
Ezt hozza 2026. október 9. a numerológia szerint: egyensúly és összhang
„A srác, aki a suliban csúfolt, hogy szegények vagyunk, most hajléktalan” – Hogyan szembesültél a karma hatalmával?
Te is mindig egyedül eszel ebédszünetben? Egy kutatás szerint ennek meglepő oka lehet
Amikor először leírtam magamnak, mely projektekhez, együttműködésekhez, mellékes feladatokhoz nem akarok többé visszatérni, már akkor éreztem, ahogy valami megmozdul bennem és bátorít.
Amikor pedig a naptáramból, a munkanapjaimból is elkezdtem kivenni azokat a „jó lesz még egyszer” típusú elfoglaltságokat, a megkönnyebbülés már nem volt kérdés. Nem lett több szabadidőm azonnal, de a napjaim sokkal levegősebbek lettek és ez érezhetően levette rólam a terhet.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
