Gyakran azon kapom magam, hogy egy teljesen csendes, békés pillanatban (például, amikor végre elaludhatnék) hirtelen belém hasít egy évekkel ezelőtti emlék. Nekem is megvannak a démonaim. Például a mai napig kristálytisztán emlékszem arra a délutánra, amikor felsős voltam az általános iskolában és hazafelé sétáltam. A parkban, a padokon ott ült egy csapat helyes, idősebb fiú. Természetesen pont előttük sikerült egy óriásit esnem, és úgy, ahogy voltam, tehetetlenül az oldalamra borultam a porban. Pont, mint egy bogár. Akkor azt hittem, azonnal meghalok a szégyentől.
Ugyanígy, a semmiből képesek előjönni a régi, kellemetlen telefonálások emlékei, vagy azok a fullasztó helyzetek, amikor csendben maradtam, és nem álltam ki magamért, pedig nagyon kellett volna. Régebben ilyenkor azonnal összeszorult a gyomrom és szép lassan haladtam egy spirál felé, aminek az alján ott tornyosul életem 36 évének összes kínos emléke.
Sokáig én is kerestem a delete gombot az agyamban, de rá kellett jönnöm, hogy a felejteni akarás csak még hangosabbá teszi a múlt szellemeit. Végül saját magamon kísérleteztem ki, mi az, ami valóban segít. Elmesélem, miért működik így az agyunk, és megosztom veled azt a három módszert, ami nekem bevált. Olvass még a témában
Miért ragadnak be ennyire a rossz élmények?
Mielőtt rátérnék a bevált trükkjeimre, fontos megérteni a biológiai hátteret. Sokáig ostoroztam magam, hogy miért emlékszem egy évtizedekkel ezelőtti esésre vagy egy rossz telefonhívásra tisztábban, mint arra, hogy mit reggeliztem tegnap.
Aztán rájöttem, hogy ez nem az én hibám: az emberi agyat a túlélésre huzalozták.
Amikor valamilyen intenzív negatív élmény ér minket – félelem, kudarc vagy a fiúk előtti totális szociális megsemmisülés –, az agyunk érzelmi központja, az amigdala azonnal vészriadót fúj. Kutatások bizonyítják, hogy az ilyenkor felszabaduló stresszhormonok (kortizol és adrenalin) szinte „beégetik” az eseményt a memóriánkba. Ez evolúciós szempontból szuper volt, mert megtanította az ősembernek, hogy ne menjen vissza oda, ahol a ragadozó él. A modern időkben viszont ez a mechanizmus sajnos azt jelenti, hogy a kínos pillanatainkat is túlélési kérdésként kezeli a szervezetünk.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
