Nem kétséges, hogy az idősebbekre a legveszélyesebb a COVID-19 vírus. Ők azok, akiket óvunk, védünk. Bevásárolunk nekik, maszkban közelítjük az ajtajukat, ami elé letesszük a kosarat, az ablakból integetünk a gyerekekkel, és kissé szomorúan tesszük fel magunknak a kérdést: vajon meddig fog ez tartani még? Az idősekkel beszélve azonban nem ennyire egyoldalú a kép. Mindannyiukra másképp hat a bezártság, a bizonytalanság. Van, aki nem tudja feldolgozni, mások kiteljesítik magukat.
Akik szerint ők olyan kemények, mint a kád széle
Nemrég a boltban, vásárlás közben akaratlanul is hallottam két idős ember párbeszédét. Szerintük ez az egész dolog csak egy felkapott ügy, nem olyan nagy dolog. 1956 sokkal durvább volt, és ők még azt is túlélték, pedig akkor záporoztak a lövések még akkor is, amikor krumpliért álltak sorba. Gombóc volt a torkomban, miközben beszélgettek, hiszen egyrészt nagyon rossz lehetett mindezt átélni, másrészt az, hogy sérthetetlennek érzik magukat, komoly veszélybe sodorhatja őket. A vírus sajnos nem válogat, és láthatatlanul támad. Egyelőre csak annyit tehetünk ellene, hogy maszkot hordunk, folyamatosan kezet mosunk, fertőtlenítünk, és minél kevesebbet megyünk közösségbe.
Mit tehetsz?
Ha olyan idős rokonod van, aki úgy érzi, neki nem árthat a vírus, beszélgess vele arról, hogy félted őt, és legalább a te kedvedért tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy elkerülje a betegséget.
