Érdekes
Szülők nem akartunk lenni, annál mindkettőnknek fontosabb volt a munkája. Én orvos vagyok, a férjem kutató, nem sikeres karrierre vagy pénzre vágytunk, egyszerűen szenvedélyünk volt, hogy másokon segítsünk. Ötven felett azonban a legmotiváltabb ember is lelassul – és talán picit ki is ég – és hirtelen ott voltunk ketten. Nem azt mondom, hogy bánkódunk azon, hogy nem lett gyerekünk, inkább olykor elmélázunk, hogy mi lett volna, ha.
Irigység
A párommal az anyaságot és apaságot nem irigyeltük az ismerőseinktől, mert rengeteg lemondásnak és munkának tűnt, de így öregen irigyeljük tőlük az unokákat. Azt látjuk, hogy a gyerekek kicsit megfiatalítják őket és új célt adnak nekik, ez a mi életünkből hiányzik.
Olvass még a témában
Soha
Soha, egyetlen percig sem bánjuk a feleségemmel, hogy nem vállaltunk gyereket. Az ismeretségi körünkben alig van olyan példa, ahol a gyerek-szülő kapcsolat kiegyensúlyozott és jutalmazó. Öreg fejjel is áldjuk az eszünket, hogy nem hagytuk magunkat rábeszélni a gyerekvállalásra.
A cikk folytatódik, lapozz!
