Csak óvatosan
Amikor sorkatona voltam, éppen a mindenszentek előtti éjjeli szolgálatban sínylődtem és csak azért nem aludtam el, mert olyan hideg volt, hogy majd’ megfagytam. Éppen vacogva szívtam a cigarettát, amikor megláttam az őrbódém előtt egy katonát. Egyből megragadtam a fegyverem, de valahogy furcsa volt az alak, félig átlátszó volt. Csak állt ott – egyértelműen katona volt – és jobban megnézve láttam, hogy a fél feje hiányzik. „Légy óvatos”, mondta és meghűlt bennem a vér, aztán eltűnt.
Mondanom sem kell, egész éjjelre kiment az álom a szememből. Másnap kérdeztem a felettesem, volt-e valaha a körletében egy magas, vékony katona, akinek ellőtték a fél fejét. A vér kifutott az arcából és mondta, hogy két éve lett így öngyilkos egy srác.
Mondanom sem kell, egész éjjelre kiment az álom a szememből. Másnap kérdeztem a felettesem, volt-e valaha a körletében egy magas, vékony katona, akinek ellőtték a fél fejét. A vér kifutott az arcából és mondta, hogy két éve lett így öngyilkos egy srác.
Fürdővíz
Vettem egy lakást és három év alatt háromszor fordult elő, hogy arra keltem, folyik a víz a fürdőkádban. Minden alkalommal Halloween estéjén. A gondnoktól megtudtam, hogy egy fiatal nő lakott ott előttem, aki Halloweenkor lett öngyilkos: begyógyszerezte magát és megfulladt a kádban.
Olvass még a témában
Mackó
Kiskoromban Mackó volt a kedvencem, egy klasszikus, de különlegesen cuki játékmaci. Ha megnyomtad a hasát, azt mondta „szeretlek”, de az elem az első pár hétben lemerült és a szerkezet is elromlott, így néma mackóként volt a kedvencem. Mackó mindig velem aludt, egészen 18 éves koromig, amikor elköltöztem otthonról. Évek teltek el, a szüleim megöregedtek, nekem is saját családom lett és mikor apám meghalt és anyám otthonba került, eladtam a házat és elmentem átnézni a holmikat.
A pincében voltak az én kacatjaim a gyerekszobámból és meghatódva vettem észre Mackót, aki már régen feledésbe merült. A kezembe vettem és csak néztem, majd egy rekedtes, halk hangot hallottam: „szeretlek”. Nem nyomtam meg a hasát, a szerkezet ezer éve nem működött, mégsem ijedtem meg. Tudtam, kitől jött a hang: a játékmacim az utolsó leheletével üzent nekem.
A pincében voltak az én kacatjaim a gyerekszobámból és meghatódva vettem észre Mackót, aki már régen feledésbe merült. A kezembe vettem és csak néztem, majd egy rekedtes, halk hangot hallottam: „szeretlek”. Nem nyomtam meg a hasát, a szerkezet ezer éve nem működött, mégsem ijedtem meg. Tudtam, kitől jött a hang: a játékmacim az utolsó leheletével üzent nekem.
A cikk folytatódik, lapozz!
