A cikk témája nem annak a fejtegetése, hogy vannak-e földönkívüliek, vagy sem; hanem az, hogy mennyiben, mikor és hogyan változik Földünk lakóinak hozzáállása ehhez a témához, a világot érintő társadalmi problémák hatására. És bár a sci-fi – ha komolyabban megismerjük –, a végtelen fantáziáról és szórakoztatásról szól, mégis azok a filmek, könyvek lesznek aktuálisan népszerűek, amelyek az emberiség félelmeit tükrözik valamilyen módon.
Korszakok és nézőpontok
Amikor viszonylag stabil az emberek élete, viszonylag biztonságban tudhatják magukat, az E.T. féle, kedves, jóindulatú földönkívüliekről szóló történetek a népszerűbbek.
Ám ha a gazdasági helyzet, a világpolitika nagy általánosságban megrengeti az emberek biztonságérzetét, s valami miatt komoly veszélyben érzik magukat, az olyan idegenekről szóló történetek népszerűbbek, melyekben az emberiség létére törnek.
A hidegháború időszaka és E.T.
A hidegháború időszaka 1947. és 1991. közé esik. Ekkor szó szerint, riogatták az embereket az idegenekkel.
Az E.T. ennek az időszaknak a végén született, 1982-ben, és azért lett annyira népszerű, mert teljesen más megvilágításba helyezte a más világból idelátogatókat.
E.T. természetszeretete, a biztonságos otthon iránti vágya, az egymás iránti tolerancia olyan tulajdonságok, melyekről az emberi faj nagy része csak ábrándozik. Az emberek többsége nem ilyen békés, nem él békés életet, de vágyik rá.
Az embereknek mindig kell egy szupergonosz
1947 után – attól függetlenül, hogy mindenkit komolyan megérintett a világháború iszonyata –, nem szűnt meg az ellenségeskedés, pedig ez lett volna a legésszerűbb.
Folyamatosan kereste az emberiség az ellenséget, ahelyett, hogy a valódi problémát kereste volna.
Egymás között a valóságban – kommunista és kapitalista országok –, illetve a furcsa történetekben, mesékben: a természet és az ember között, és a földlakó és az idegenek között.
Mindig kellett valami, valaki ellen küzdenünk. Az életben túl nagy veszteségeket szenvedhettünk volna, akár az egész emberiséget kiirthattuk volna pár óra alatt.
Emiatt helyeződött a hangsúly a fantáziadús történetekre.
A mese valósággá fejlődése
Egy idő után az emberek okosodtak, és már nem elégedtek meg az abszolút mesealapú történetekkel, hanem olyan történetek kerültek a központba, melyek részben tudományosan meg voltak alapozva, vagy legalábbis logikusnak, ezáltal lehetségesnek tűntek.
Ezt odáig fokozták, hogy mára, 2013-ra az interneten keringő, idegenekről szóló mesék teljesen hihetők, akként vannak tálalva, azok számára, akik hinni akarják, hogy léteznek földönkívüliek.
A történetek annyira logikusak, és bizonyos részeik annyira jól alátámasztottak, hogy mindenkiben felmerül a kérdés: ez igaz-e?
A világvége jóslat utáni időszak
A világ és Földünk állapota tarthatatlan a sok szenvedés miatt.
Hit híján az emberek nagy része a földönkívüliektől várja a megmentést, vagy épp pont az ellenkezőjét, a világ, a jelenlegi rosszul működő rendszer pusztulását – ez némileg összecseng a vallásos jóslatokkal.
A világvége – egyenlőre – elmaradt, és az emberek, a Föld sorsa egyre aggasztóbb. Olyan cikkek, videók jelennek meg, melyek arról szólnak, hogy a politikusokat, sőt az egész emberiséget földönkívüliek irányítják, akiknek végső céljuk a teljes kizsákmányolás, az emberiség teljes igába hajtása.
A katalizátorok
Fokozza ezt a nézőpontot az, hogy olyan tulajdonságaira jött rá az ember, ami eddig csak a mesékben létezett.
Ilyen a pozitív gondolkodás hatása az életre, vagy – amit az agykontroll is vall – gondolataink szó szerint megjelennek az életünkben. Hiszem, hogy az embernek van plusz érzéke, egy tulajdonsága, amit régen varázslatnak neveztek.
Számos példa akad arra, hogy emberek gyógyultak ki súlyos betegségükből, akaratuk, pozitív hozzáállásuk által. Van az embernek egy megfoghatatlan hatalma, ami még felderítésre vár.
Ám ettől, mert ebben hiszek, nem biztos, hogy el kell hinnem a gondolatokat manipuláló ufonauták létét, főleg nem azt, hogy abszolút gonoszak.
Akárhogy is van, addig, amíg abszolút bizonyosság nem létezik arra, hogy vannak vagy nincsenek földönkívüliek, nem érdemes sem a megváltást, sem az armageddont várni tőlük.
Mindkettő lehetősége, mint jövő, bennünk, az emberekben rejlik. Én azt szeretném, ha az emberiség megváltaná önmagát, és jövőt adna gyerekeinek.
