A szóbeli büntetés: kiabálni a gyerekkel, kritizálni őt, ismételgetni ugyanazt, megfélemlíteni, inzultálni vagy prédikációt tartani neki, netalán olyasmit mondani, amitől bűnösnek, szégyenteljesnek érzi magát – egyáltalán nem hatékony módszer a büntetésre. Különösen nem a tinédzserek esetében.
A fiúk többsége megtanul nem odafigyelni ilyenkor, és teljesen semmibe veszi a szüleit, amint azok kiabálni kezdenek vele. Többen közülük ellenállást és haragot éreznek a szüleikkel szemben, amikor azok így viselkednek, míg mások inkább érzelmileg távolodnak el ilyenkor.
A fizikai büntetés: a verés, az ütés vagy bármi ehhez hasonló, ami félelmet vált ki a tinédzserből azt jelzi, hogy a szülő a fizikai fölényével igyekszik elérni, hogy a gyermek azt tegye, amit ő akar. Olvass még a témában
Ezeknél a módszereknél azonban van hatékonyabb és humánusabb technika, ami segít változtatni a tinédzserek viselkedésén.
Szükség van a büntetésre?
A büntetés az a szülői cselekedet, amelyet akkor vetünk be, ha nélkülözhetetlenné vált a gyerek viselkedésének megváltoztatása. Ehhez azonban néhány dolgot észben kell tartani, hogy a büntetés valóban hatékony legyen, és minél kevesebbszer legyen rá szükség.
A büntetés akkor a leghatékonyabb, ha más fegyelmezési eszközökkel együtt használjuk, például, ha a gyereket az erőfeszítéseiért megjutalmazzuk, számára értékes előnyökhöz juttatjuk.
Minél szélesebb a pozitív viselkedést jutalmazó eszköztárunk, és azt minél gyakrabban alkalmazzuk, annál hatékonyabb a ritkán, de következetesen használt büntetés, ami általában az előnyök megvonását, a jutalom elmaradását jelenti.
Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a gyerek pontosan tisztában legyen az elvárásokkal és a szabályokkal. Nem elég azt mondani, hogy: Ha jó leszel, vagy jobban viselkedsz az iskolában, akkor megkapod azt a játékot, amire vágysz. Pontosan meg kell határozni, mit jelent a jó, és mit jelent a jobb viselkedés.
doble.dphoto/depositphotos.com
Szintén fontos, hogy a tinédzser tisztában legyen viselkedésének a következményeivel. Például tudnia kell, hogy ha azt mondtuk neki, hogy este 10-ig érjen haza, és ő csak 11 órakor lép majd be az ajtón, az azt jelenti, hogy az általunk meghatározott előnyöktől egy ideig elköszönhet.
A büntetésnek nemcsak konkrét tartalma van, de meghatározott ideje is, ameddig tart. Például tudnia kell, hogy ha később ér haza, mint a megbeszélt időpont, egy hétig nem használhatja a tabletet.
A legjobb persze az, ha – miután tisztáztuk a büntetést, a szabályokat, a viselkedésének következményeit, a büntetés hosszát stb. – elég figyelmeztetni az esetleges büntetésre a gyereket. Mindenképp igyekezzünk elkerülni a büntetést, ha lehet, de ha elkerülhetetlen, álljunk bele.
