Sok ember hivatástudatból tanul meg, majd végez minden nap egy szakmát. Megéri számunkra kitartani a hivatástudatunk mellett? Mit tegyünk, ha ma már nincs olyan értéke az emberi dolgoknak? Ki akar még ma gyógyítani és tanítani?
A jól ismert akadályok
A legtöbb hivatásszerű állásnál nagy problémát jelent, hogy nincs olyan mértékben megfizetve az adott szakma, mint ahogyan kellene. Az ilyen emberek vállán pedig nagy felelősség van, hiszen rajtuk múlnak életek, vagy éppen az, hogy sikerül-e egy gyereket jobb útra terelni az életben. A felelősséget pedig nem tükrözi a fizetés. Mit tegyünk ebben az esetben? Végezzük el egy újabb egyetemet vagy menjünk külföldre? Akiben mély hivatástudat él, annak nagyon nehéz meghoznia egy ilyen horderejű döntést, hiszen nem csupán a befektetett évek állnak mögötte, de a hivatás utáni vágy is.
A másik kegyetlen buktatója ezeknek a szakmáknak a társadalmi megbecsültsége, hiszen egyre kevésbé igaz rájuk, hogy köztiszteletben álló hivatások lennének. Akár a tanárokra gondolunk, ahol a megbecsültség és tisztelet már teljesen eltűnt, mind a diák, mind a szülő részéről, akár az ápolókra és az orvosokra figyelünk, akiket pedig számos támadás ér, hogy hanyagul végzik el a mindennapi feladatukat, és elvárnak bizonyos dolgokat a betegektől, ráadásul még itt is hagyják az országot. A szokásos megítélést tekintve sajnos igaz, hogy nem hallunk pozitív dolgokat ezekről a pozíciókról.
Kitartani az álmaink mellett….
Érdemes lehet minden tényező ellenére a számunkra megfelelő hivatást választani? Az emberekkel való foglalkozás mindig is egy nehéz és nemes feladat volt, és ma is az. Akár a tanítást, akár a test vagy a lélek gyógyítását választjuk, nagy feladatra vállalkozunk. Nem mindenki alkalmas az ilyen feladatok betöltésére, ezért tulajdonképpen kiváltságosnak számít, aki ilyen szakmát végez, főleg, ha munkáját szívből választja és teljes lelkesedéssel teszi.
Aki ilyen hivatás mellett dönt, az jól tudja, hogy a hétköznapok fárasztóak és sok erőt követelnek meg az embertől, mégis mindez megéri, hiszen akár a jövő generációját formálják jobbá, akár egy életet mentenek meg, akárcsak egy jó szót vagy egy jó cselekedetet tesznek a másik emberért, az világmegváltó jelentőségű feladat lehet. A jutalom a feladat utáni kellemes és semmihez sem fogható elégedett érzés.
Bár lehet valamilyen állás nem megfizetett és mai világ által nem megbecsült, azonban ha megtaláljuk benne a hétköznapi szépségeket és csodákat, amelyeket csak tanárként, orvosként, tűzoltóként, vagy rendőrként tudunk megélni, akkor már megérte, hogy ezt választottuk és biztosak lehetünk abban, hogy jó helyen vagyunk. Ha a feladás és az új dolgok helyett kitartunk a nagy álmaink mellett, akkor sok munkával és az emberek közös összefogással megteremtünk egy olyan helyet, ahol társadalmilag és anyagilag is megbecsültté válnak majd ezek a szakmák.