Szabadúszóként nagyon hamar megtanultam egy fájdalmas igazságot: hiába vagyok jó abban, amit csinálok, ha ezt senki nem tudja. A karrierem nemcsak a szakmai tudásomon múlik, hanem azon is, mennyire tudom eladni magam. És ez az a pont, ahol nőként külön leckéket kellett megtanulnom.
Mert a „majd a munkám beszél helyettem” romantikus elképzelés, de a valóságban előbb el kell jutni odáig, hogy egyáltalán lehetőséget kapjak megmutatni, mit tudok.
Az első nagy váltás bennem fejben történt. Rájöttem, hogy amíg én úgy ülök be egy tárgyalásra, mint aki hálás a lehetőségért, addig a másik fél ösztönösen fölém pozicionálja magát. Ez nem feltétlen rosszindulat, inkább beidegződés. A nő legyen kedves, rugalmas, együttműködő. Ne legyen „túl sok”. Ne legyen „túl drága”. Olvass még a témában
Miért nem tudok más nők sikerének örülni úgy, hogy közben nem a saját kudarcomra gondolok?
4 dolog, amit titokban minden anyuka szokott csinálni – nem ciki magadra ismerni
Apró nyomok nagysága – Momentumok, amikre örökre emlékezni fogok
Miért várunk felnőttként még mindig engedélyt a szüleinktől, hogy a saját életünket éljük?
Én viszont eldöntöttem, hogy nem kapkodok a megbízásokért. Soha.
Mindig azzal a hozzáállással ülök le egy megbeszélésre, hogy azoknak, akik velem szemben ülnek, pontosan ugyanolyan nagy szükségük van az én szakmai tudásomra, mint nekem a pénzre, amit cserébe kapok. Sőt – és ezt nem nagyképűségből mondom –, még jól is fognak járni azzal, ha engem választanak. Én értéket adok. Ezt nem szégyen tudatosítani.
Amikor először mondtam ki magabiztosan az áraimat, remegett a gyomrom. Féltem, hogy túl soknak találják. Hogy majd azt mondják: „ennyiért nem”. És persze volt, aki sokallta. Volt, aki alkudni próbált. Régebben ilyenkor zavarba jöttem volna, magyarázkodtam volna, engedtem volna.
Ma már nem.
A válaszom egyszerű:
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
