Számos előnye van annak, ha valaki kíváncsi arra, ki lakik az utcájában. Ebben segíthet a miutcank.hu közösségi kezdeményezés, amely az egymás közelében élők számára nyújt ismerkedési lehetőséget. Én személy szerint az első „miutcánkos” szomszédaimmal (miutcank.hu) sütemény kiszúrókat cseréltem, könyvklubot szerveztem. Sokan itt adnak tovább a kinőtt gyermekjátékokon vagy közösségi sportolást kezdeményeznek. Anita épp kisbabás klubot indítana a közösségi oldalon, Kornéliának viszont nincs gyermeke, s már nem is lesz, de szívesen lenne pótnagyija egy-két közelben lakó lurkónak, Endre pedig csillagnézésre invitálja az utcabelieket a távcsövével.
A szomszéd fűje mindig zöldebb
Kár lenne tagadni, hogy régen sokkal általánosabb volt a jószomszédi viszony. Az otthonok közti nagyobb távolság, a kevesebb szomszéd mindenkit arra sarkalt, hogy legalább az alapvető kedvességet biztosítsa a kerítés túloldalán élők felé. Így alakulhatott ki, ami szerencsére még ma is sokfelé jellemző, hogy a szomszédok figyelnek egymásra, megosztják a javaikat, segítenek egymásnak, és együtt töltik a szabadidejük egy részét.
Ha ritkán vagy egyáltalán nem költöznek az emberek, akkor egész életeket élnek le egymás mellett. Emiatt igyekeznek jóban lenni egymással, hisz nem lehet tudni, mit hoz a holnap. A falvakban szokás, hogy a kapu előtt üldögélő idős nénik egymást váltják a szomszéd asszonnyal. Így szinte egész nap van valaki, aki figyelheti az utcát, begyűjtheti a pletykákat, amiket gyorsan tovább is ad. Az információ hatalom, ez így volt már a több száz évvel ezelőtt is. Olvass még a témában
A (látszólagos) jó viszony mellett azonban rendszerint megbújik az irigység is. A szomszéd fűje mindig zöldebb.
Az emiatt érzett frusztrációt pedig csak az képes oldani, ha a négy fal között, sugdolózva megállapítjuk, hogy azért az mégis csak jobb, ahogy mi csináljuk a dolgokat.
