Három könyv, amit érdemes elolvasnod

1. Ayn Rand: Veszett a világ – eredeti cím Atlas Shrugged.

„Ayn Rand korszakalkotó regénye (nem összetévesztendő Barry Gifford 1989- es ponyva regényével, melyet a mozivászonról ismerhetünk David Lynch megfilmesítésében, és amelyet hasonlóképpen fordítottak), amely először 1957-ben jelent meg – több mint négy évtizede bestseller, és egyúttal intellektuális mérföldkő”                                          (alexandra.hu)

Egy negatív utópia, más-szóval disztópia az Egyesült Államokban, amelyben az újító iparművészek úgy döntenek, hogy többé nem engedik, hogy a társadalom kihasználja őket. A főszereplő, Dagny Taggart, úgy véli, hogy a társadalom kezd összerogyni körülötte, mert a kormány fokozatosan átveszi az irányítást az összes iparág fölött, miközben a társadalom legtermékenyebb polgárai, akik vezérükként tudhatják a titokzatos John Galt- t, szép lassan, fokozatosan eltűnnek. „Olyan emberről szól, aki azt mondta, hogy megállítja a világ motorját – és megtette”(alexandra.hu). A világ motorjának megállítását Galt úgy képzelte, hogy „kivonja” a társadalomból azokat az elméket, amelyek működtetik azt és akiknek köszönhető a fejlődés és a produktivitás; ezzel a sztrájkkal azt remélik bizonyítani, hogy a gazdaság és a társadalom összedőlne annak racionális és termékeny összetevői nélkül.

A könyv eredeti címe (Atlas Shrugged – Atlas vállatvont) utalás a mitológiai szereplőre, Atlaszra , aki a vállán hordja a mennyország terhét. Francisco d’Anconia- t, a könyv egyik szereplőjét egy adott pillanatban megkérdezik, hogy mit tanácsolna Atlasznak, és ő erre azt válaszolja, hogy vonja meg a vállát (mivel Atlasz az ipar azon hőseinek szimbóluma, akik a világot a helyén tartják). A könyvben sok a misztikus és a tudományos-fantasztikus elem, és tartalmazza Rand kiterjedt nyilatkozatát az objektivizmusról John Galt szereplő szájából egy hosszú monológon keresztül.

A Veszett a világ Rand szerint, leírja „az elme szerepét a létezésben”. A könyv különböző filozófiai témákat dolgoz fel, amiket Rand az objektivitás filozófiájának szempontjából közelít meg. Rand objektivista filozófiája nagy-vonalakban az emberi teljesítmény fogalmát latolgatja. Beszél az egyén szelleméről, az individualizmusról, a piacgazdaságról és kormány sikertelenségeiről.

A Veszett a világ 1957-ben többnyire negatív kritikákat kapott, de az évtizedek során egyre csak nőtt az elismerése és a The Economist, illetve a New York Times magazinok szerint az ötvenkét éves könyv a 33. volt az Amazon.com eladási ranglistáján 2009, január 13.-án. A regény látszólag nagy befolyással bírt konzervatív és liberális körökben.

2. Philip Roth: Akárki – eredeti cím Everyman

A könyv a főhős temetésével kezdődik. A könyv többi részében, ami a főhős halálával végződik, a főhős szomorúan emlékszik vissza az életére, és élete bizonyos pillanataira, beleértve az Elizabeth, New Jersey-ben eltöltött gyerekkorát is, ahol az idősebbik testvére, Howie dolgozott az apja boltjában,  
Akárki Ékszerboltjában.
Élete során háromszor nősült, az első házasságából született két fia, akik megvetették őt, mert elhagyta az anyjukat, és egy lánya a második házasságából, aki kedvesen és szeretettel bánt vele, pedig a lány anyját egy 24-éves dán modellel való kapcsolata után  fedezte fel, akit feleségül is vett. A második válása után, öreg korára beköltözött egy öreg-otthonba New Jersey partján, ahol egyedül lakott és megpróbálkozott a festészettel, mivel még fiatalon lemondott művészi karrierjéről, hogy egy reklámügynökségnél dogozhasson, aminek segítségével eltarthatta családját. A könyv végigkíséri a főhős érzelmeit és érzéseit, amint fokozatosan öregszik és egyre betegebb lesz, részletesen leírja gondolatait a múltról, amely tele van félrelépésekkel, melléfogásokkal, s mind ezt miközben érzi, hogy egyre csak ránehezedik, közeledik, növekszik benne a halál…

A nem megnevezett akárkinek, egy hétköznapi embernek, aki nem egy híresség, és Philip Rothnak, a szerzőnek, sok közös vonásuk van: mindketten 1933-ban születtek; a főhős Elizabeth-ben nő fel, hat mérföldnyire Roth otthonától, Newark-tól; arról nem is beszélve, hogy a főhős sok felsorolt betegsége között szerepel néhány olyan is, amivel a szerző maga is küszködik.

* * *

1485-ben íródott (Anonymusz szerző) egy színdarab szintén Everyman címmel, ami azt jelenti „átlag ember”, amelyben a főhőst elhívja a halál és számot kell adnia Isten előtt az életéről. Egy 2005-ös interjúban a darabról a szerző a következőket mondta:

A darabot 1485-ben írta egy ismeretlen szerző. Chaucer halála és Shakespeare születése közötti időszakban íródott. A színdarab üzenete az, hogy „dolgozz keményen és kerülj a mennybe”, „légy jó keresztény, vagy pokolra kerülsz”. A darab főszereplője az átlagember, az akárki, akit meglátogat a halál. A főszereplő azt hiszi, hogy ez valamiféle üzenet (Istentől), de a halál erre azt válaszolja, „én vagyok a halál”. A főszereplő pedig azt mondja: „Ó, halál, akkor érkeztél, amikor a legkevésbé sem számítottam rád” (Oh, Death, thou comest when I had thee least in mind. )

3. Friedrich Dürrenmatt: Az ígéret (1957, regény)

Eredeti cím: Das Versprechen – Fényes nappal történt című film forgatókönyvének átdolgozása)

Ez a könyv egy krimi-regény, amit 1958-ban adtak ki, miután Dürrenmatt úgy gondolta, hogy a forgatókönyv(é)nek – amire épül a regény- (Es geschah am hellichten Tag, vagyis Fényes nappal történt) befejezése nem elég realisztikus. Dürrenmatt kritikusan közelíti meg a detektív-regény műfajt; bár több kiadásból is hiányzott, eredetileg a könyvnek volt egy alcíme is: A detektívregény rekvieme (Requiem auf den Kriminalroman)

Tartalom:

A könyvet Dürrenmatt első személyben beszéli el, detektívregény íróként beiktatva saját magát a történetbe.A főnarrátor a könyv egyik szereplője, Dr. H., egy nyugdíjazott rendőrfőnök, akinek az a szerep jut, hogy elmesélje a detektívregény szépséghibáit az írónak. Ezért emondja neki az egyik volt rendőrőrmesterének történetét, aki utolsó nap, mielőtt nyugdíjba vonulna, megkpaja egy meggyilkot kislány ügyét.

Valaki hamarosan be is vallja bűncselekményt, de az őrmester tudván, hogy a gyanúsítottat húsz órán keresztül könyörtelenül ütlegelték és a vallomás kényszervallatásnak volt köszönhető, arra gyanakszik, hogy a „bűnös”, akit elkaptak, valójában mégis ártatlan volt. Matthäi, így hívják az őrmestert, a környéken több hasonló gyilkosságokból következtetve arra gyanakszik, hogy létezik valahol egy sorozatgyilkos, aki felelőssé tehető a kislány gyilkosságáért is. Viszont senki sem támogatja meggyőződésében, az ügyet pedig lezárják. A nyomozó, miután ünnepélyesen megesküszik a meggyilkolt lány szüleinek, hogy előkeríti a tettest, folytatja a nyomozást, de már magánszemélyként.

A pszichiáter arra hívja fel a nyomozó figyelmét, hogy a gyilkos valószínűleg nem is létezik és, hogy az őrületbe fogja kergetni saját magát, ha folytatja a nyomozást, mert a gyilkos felkutatása lassan rögeszméjévé vált. De ő rendíthetetlen marad. Alapos nyomozói munkájának és, természetesen az egyre csak növekvő rögeszméjének köszönhetően, sikerül felépítenie a gyilkos részletes profilját és még az útvonalat is, amelyt valószínűsíthetően követ majd. Matthäi vásárol egy benzinkutat ezen az útvonalon, felbérelve egy házvezetőnőt, akinek lányára illik az addigi áldozatok leírása – csalétekként. Most már csak várnia kell, hogy felbukkanjon a gyilkos.
A terv működni látszik, amikor egy napon a kislány elmeséli, hogy találkozott egy férfival, akire illik a gyilkos leírása. A lány részletesen elmeséli a férfi viselkedését, sőt, mi több, a leírás illik egy olyan férfira, akit állítólag az egyik meggyilkolt kislány látott halála előtt. Matthäi úgy tervezi, hogy másnap elfogja a gyilkost a környéket lezáró rendőrök segítségével, ahova a gyilkos találkára hívta a kislányt…

Fényes nappal történt

Az eredeti történetben a narrátor maga Matthäi, nincs más közvet&iacu