Életünk különböző szakaszaiban más és más kihívásokkal nézünk szembe, és amikor a harmincas éveink végén kezdünk randizni, az bizony éppen egy kihívásokkal teli élethelyzet.
Nekem is van egy olyan barátnőm, aki ugyanebben a cipőben jár: már közeledik a harmincas éveinek végéhez, és kezd elmerülni a randizás izgalmas világában. Persze, ahogy sokan mások ilyenkor, ő is túl van egy fájdalmas váláson és jó néhány brutális igazsággal szembesült az elmúlt időszakban.
A harmincas éveink végén randizni lehet egy nagyon izgalmas utazás, sokkal megfontoltabb és átgondoltabb döntések sorozata, mint amit korábban megszoktunk. De lehet belőle kapkodás, nyomás, és ebből adódóan kifejezetten rossz végkimenetel is.
Időzített bombának érzed magadat
Amennyiben szeretnél családot alapítani, a harmincas éveid vége felé közeledve egy időzített bombának érezheted magadat. Biztosan nincs egyetlen „megfelelő”, vagy „tökéletes” időpont a gyermekvállalásra, hiszen mindannyian mások vagyunk, és az élethelyzetünk is teljesen egyedi.
Vannak, akiknek határozottak az elképzeléseik a témát illetően, másoknak viszont tovább tart, míg megtalálják a társukat, vagy meg tudják teremteni az ideális, stabil körülményeket. Nem segít a helyzeten az sem, hogy bár a gyermekvállalás egy abszolút személyes döntés, a társadalom bizonyos elvárásokat támaszt ebben a kérdésben. Ez nőként, a harmincas években járva egyre intenzívebben érezteti magát – és most valószínűleg nem vigasztal a tény, hogy ez idővel alábbhagy.
Vannak, akiknek határozottak az elképzeléseik a témát illetően, másoknak viszont tovább tart, míg megtalálják a társukat, vagy meg tudják teremteni az ideális, stabil körülményeket. Nem segít a helyzeten az sem, hogy bár a gyermekvállalás egy abszolút személyes döntés, a társadalom bizonyos elvárásokat támaszt ebben a kérdésben. Ez nőként, a harmincas években járva egyre intenzívebben érezteti magát – és most valószínűleg nem vigasztal a tény, hogy ez idővel alábbhagy.