A britek volt miniszterelnöke, Margaret Thatcher politikai karrierje elején sokat küzdött azzal, hogy komolyan vegyék a férfiak által uralt politikában. Végül annak érdekében, hogy határozottabbnak tűnjön férfi kollégái között – egy hangtréner segítségével – tudatosan lemélyítette a hangját, hogy illeszkedjen későbbi „Vaslady” imidzséhez. Thatcher végül három választást nyert meg, habár sosem fogjuk megtudni, hogy hangja ehhez mennyiben járult hozzá. Theresa May szintén elég mély hangú nőnek számít, bár ő kevesebb sikert ért el, mint elődje.
Az egyértelmű, hogy a mai nők sokkal mélyebb hangon kommunikálnak, mint nagyanyáik, vagy akár édesanyjuk és ez a férfiak és nők közötti változó hatalmi dinamika miatt van.
Ausztrál kutatók 1945-ben felvett női politikai beszédeket hasonlítottak maiakhoz és arra jutottak, hogy a nők hangja napjainkban az elmúlt öt évtizedben 45 Hertz-cel esett, ami jelentős, hallható különbség.
Ezt a változást kimutatták Svédországban, Kanadában és az Egyesült Államokban is, de például az is kiderült, hogy a holland nők hangja sokkal mélyebb, mint a japán hölgyeké.
Nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy azokban az országokban, ahol a nőknek több joga van, mélyebb a hangjuk, mint azokban, ahol például sokkal nagyobb a férfiak és nők közötti bérszakadék.
Az mindenesetre biztos, hogy a mélyebb hang tekintélyt parancsolóbb. Lengyel pszichológusok vizsgálták, hogy az emberek tudatosan alakítják-e hangjuk mélységét különböző szituációkban.
Egy egyetemi kampuszon egy gyakornokot küldtek be a professzorok irodáiba, aki két kérdést tett fel a tanároknak: „Merre találom a bejelentkezési irodát?” illetve „Hogyan lesz valakiből tudós, megéri ez a karrier?”.
A válaszokat felvették, majd egy hang-analizáló szoftverrel vizsgálták. Kiderült, hogy a második kérdésre a férfi és a női professzorok egyaránt mélyebb hangon válaszoltak, a nők azonban nagyobb mértékben mélyítették el hangjukat.
Akinek mélyebb a hangja, bizonyítottan jobban tisztelik és tekintélyt parancsol.
Régebben viszont, amikor a női emancipáció még gyerekcipőben járt, – a pszichológusok feltételezései szerint – a nők kénytelen voltak magasabb, kislányosabb hanghoz folyamodni, mely gyengébbnek és védelemre szorulónak mutatta őket, egyfajta védekezési mechanizmusként.
Most, hogy napjainkban erre már nincs, vagy egyre kevésbé van szükségük, mélyebb hangon beszélnek. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás: a nőknek eleve magas a hangjuk, és szándékosan mélyítik el most, hogy magasabb pozíciókban is dolgozhatnak, vagy mélyebb volt a hangunk mindig is, csak direkt magasabb hangon beszéltünk, hogy gyámoltalanabbnak tűnjünk?
Hogy a férfiak a mély vagy magasabb hangú nőket szeretik-e jobban, szintén ingoványos terület, hiszen a témában végzett kutatások elég eltérő eredményeket hoztak. Egyes felmérések szerint a férfiak a magasabb hangú hölgyeket részesítik előnyben, mert a vékonyabb hangból vékonyabb testre következtetnek, ami számukra vonzóbb.
Más felmérések viszont arra a következtetésre jutottak, hogy a férfiak a mélyebb, búgó hangú hölgyeket szeretik jobban, gondoljunk csak Karády Katalinra, Scarlett Johanssonra vagy Angelina Jolie-ra.
Hogy a férfiaknak végül is mi tetszik, az kérdéses, az viszont nem, hogy a mélyebb hangú emberek magasabb pozíciókban vannak és többet is keresnek, ezt ugyanis kutatások igazolják. A mélyülő női hang tehát egyértelműen a növekvő női dominancia következménye. Egyelőre még csak a fejlett országokban figyelhető meg ez a trend, de reméljük, hogy a jövőben a több hatalom következtében az egész világon búgóbb hangúvá válnak majd a hölgyek.