A fiatal fekete nőről nem túlzás azt állítani, hogy az egyik legnagyobb hozzájárulást nyújtotta a modern orvostudományhoz. Anélkül, hogy valaha is tudott volna erről.
Henrietta Lacks 1951-ben mindössze 31 éves volt, amikor méhnyakrákot diagnosztizáltak nála, nem sokkal az ötödik gyermeke megszületése után. Abban az időben az Egyesült Államokban sok kórház még mindig elkülönítette a fekete embereket a fehérektől, sőt egyáltalán nem fogadott színes bőrű pácienseket. A fekete és szegény Henrietta Lacks nem igazán válogathatott az elérhető kezelések közül. Végül a Maryland-i Baltimore-i Johns Hopkins Kórházhoz fordult, mivel ez volt az egyetlen a közelben, ami fekete pácienseket is ellátott.
A kórterem, ahová került, véletlenül éppen egy folyosón volt George Gey kutató laborjával, aki évtizedek óta próbált laboratóriumi körülmények között emberi sejteket növeszteni. Olvass még a témában
„Három világító gömb nézett engem” – Hátborzongató történetek elszigetelt helyeken dolgozóktól
2026-ban kiteljesedés, lezárás vagy újrakezdés vár rád? Így számold ki
Van 4 csillagjegy, akit túlzottan megvisel, ha az exének új párja lesz
Ez a csúnya dolog történik, ha túl ritkán cseréled le a fogkefédet
Különleges felfedezés
A daganat eltávolítására irányuló kezelés során Henrietta orvosa egy kis szövetmintát küldött Gey-nek anélkül, hogy engedélyt kért volna erről Henriettától, vagy egyáltalán elmondta volna neki. A hozzájárulás vagy beleegyezés egyébként sem voltak olyan magától értetődő fogalmak akkoriban, mint manapság. Egy fekete páciens véleményére pedig minden valószínűség szerint még kevesebbet adtak. Az eljárás ezen része tehát etikai szempontból finoman szólva is megkérdőjelezhető, az eredmények viszont tagadhatatlanul megváltoztatták az orvostudományt. Gey, aki mindaddig kudarcot vallott az emberi sejtek testen kívüli növesztésére tett kísérleteivel, valami egészen döbbeneteset tapasztalt, amikor Henrietta sejtjei kerültek hozzá.
A legtöbb emberben az öregedésnek nevezett természetes folyamat korlátozza a sejtek élettartamát. A szenzencia az öregedéshez kapcsolódik: amint a sejtek idővel osztódnak és szaporodnak, a kísérő DNS-replikációk pontossága megcsappan. Az egyes DNS-szálak – úgynevezett telomerek – végén lévő védőkupakok megrövidülnek, míg végül a DNS-szálak védtelenek és káros mutációk keletkeznek. Ezek a mutációk általában rákokkal és más, az életkorral összefüggő betegségekkel társulnak. Ennek megakadályozása érdekében a sejtekben lévő replikációs szerkezet képes felismerni a telomerek ezen rövidülését, így egy bizonyos pont után abbahagyják az osztódást.
Az emberi sejtek általában körülbelül 50-szer képesek osztódni, mielőtt elöregednének. De Lacks sejtjei mások voltak. Korlátlanul képesek voltak osztódni és szaporodni. Ez tökéletesen tette őket az orvosi kutatáshoz. Amikor Gey rájött, hogy valami rendkívülire akadt, értesíteni kezdte a kollégáit, akik mind kértek maguknak a megállíthatatlanul osztódó sejtekből a saját kutatásaikhoz. Hamarosan a világ minden tájára eljutottak a tudósokhoz a különleges sejtek.
A sejtvonal, amelyet Henrietta Lacks tiszteletére „HeLa” néven ismernek, az első és leggyakrabban használt halhatatlan sejtvonal az orvostudományban. Emberek milliói köszönhetik életüket a tőle elvett szöveteknek.
Az általa létrehozott sejtvonalat használták fel az első gyermekbénulás elleni oltás, a rákellenes gyógyszerek és az in vitro megtermékenyítés kidolgozására.
Sejtjei még az űrbe is eljutottak minden élő ember előtt, ezeken vizsgálták, hogyan hat a zéró gravitáció az emberi szervezetre.