Minden ember veszít bizalmat: hol többet, hol kevesebbet, hol szándékos, hol rajtunk kívül álló ok miatt, hiszen nem tudunk teljesen tisztán élni. És igen, néha lebukunk. Ez egy általános, hétköznapi dolog. Ami nem baj.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
Iratkozz fel a Bien.hu hírlevelére!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
1/5 A káros „bizalom” ideológia
Viszont az ideológia, amit a bizalom fogalma köré épített hangzatos szólamok inkább károsak, mint egészségesek. Nézzük kicsit más szemmel.
A bizalomvesztést végleges, soha helyre nem hozható dologként kezeljük, szélsőségesen, drámaian. Valljuk be, ez a kamaszok műfaja, nem egy felnőtt gondolkodású emberé.
Úgy gondolkozunk, hogy ha kijelentjük azt, hogy nálunk a bizalmat könnyen el lehet veszíteni, mert mi annyira nagy értéknek, életformánknak tartjuk, hogy zéró a tolerancia, akkor mi egyenes emberek, azaz megbízhatóak vagyunk. Tehát pozitív lesz megítélésünk, méghozzá annyira, mintha az kőbe lenne vésve.
A bizalom korunk „szent tehene”, túl nagy jelentőséget tulajdonítunk neki – főleg akkor, ha nem mi veszítjük el másoknál a bizalmat, hanem más veszíti el azt nálunk. Szinte nincs bocsánat.
2/5 Felesleges szólamok a bizalomról
Ezek a közhelyek igen drámaiak, úgymint: ha a bizalmat elveszítette valaki nálunk, akkor azt nehéz visszaszerezni, egy rossz lépés az életben és el is veszíted, törékeny kincs, stb.
Így azt sugalljuk, hogy ne is kezdjen neki a másik ember a hiba korrigálásának, mert az szinte reménytelen. Nem bátorítjuk őt, hogy „emberebb”, jobb ember legyen, hanem megbélyegezzük.
Hogyan álljon neki ilyen „lehetetlen” kondíciókkal, a biztos kudarcot előrevetítve a hibás fél a hiba kijavításának?
A bizalom oda-vissza ható dolog, kétirányú, annak hiánya mindkét felet egyaránt nyomasztja. Azt is, akiben nem bíznak, azt is, aki nem bízik.
A másik ember rossz hozzáállását csak azzal lehet javítani, ha bizalmat előlegezünk neki, bátorítjuk, hogy „fog ez menni”. Tehát, sokkal életszerűbb az a mondás, hogy a gyanú megbetegít, a bizalom meggyógyít.
A bizalom kiépítése tettekkel és gesztusokkal történik, melyek szintén egyéni elbírálás alapján kerülnek mérlegre.
A bizalom egy igen szubjektív érzés, hiszen a tett, amivel elveszíthetjük a bizalmat, saját etikai normáink szerint – ami mindenkinél kicsit más, addigi életének tapasztalatai alapján – kerül mérlegre.
Ennek alapján döntjük el azt, hogy nagy vagy kicsi bizalomvesztésről van szó. A bizalom elvesztése csalódással, veszteségérzéssel jár, ezért fáj annyira.
A bizalom nem szabad, hogy kegy legyen, hiszen ha bízunk, azzal nem a másik emberrel teszünk jót, hanem saját magunkkal. A mi, saját életünk működéséhez szükséges az, hogy megadjuk másoknak a bizalmat.
Képtelenség nélküle bármilyen emberi kapcsolatot kilépíteni. Aki nem bízik, az elszigetelődik.
