Amerika
Az Egyesült Államokban voltam nagynénémet látogatni egy olyan déli államban, ahol "open carry" a törvény, ami azt jelenti, hogy lehet nálad fegyver látható helyen. Pár hét után kezdtem megszokni a pisztolyok látványát, azonban egyik nap, amikor egyedül találtam magam egy pláza mosdójában, bejött egy férfi, rám fogta a fegyverét és közölte, hogy vele megyek. Hallottam egyszer egy műsorban, hogy ilyenkor akkor van az embernek a legnagyobb esélye a túlélésre, ha nem megy az elrablóval, de sikítani nem lett volna értelme, mert senki nem volt a közelben, ezért úgy tettem, mintha elájulnék. Csukott szemmel a földre rogytam és úgy maradtam, a férfi pedig eltűnt.
A bácsi
Hatéves koromban a piacon egy bácsi kedvesen egy nyalókát kínált nekem, azt mondta, a pultja mögött van több is, vigyek csak a barátaimnak. Először lelkesen elindultam felé, de aztán elfogott egy rossz érzés és elkezdtem sikítani, ahogy a torkomon kifért. Akkor tudtam, meg, mi az, amikor az ember a gyomrában, a zsigereiben érzi, hogy veszélyben van.
Olvass még a témában
Fény
Az albérletem egy kis utca utolsó épületében volt, a földszinten. Egyik éjjel amikor hazamentem, kinyitottam az ajtót, felkapcsoltam a villanyt és bementem, egy lökést éreztem. Egy férfi betaszított a lakásba és utánam nyomakodott. Az előszobában pont a villanyórába kapaszkodva álltam meg és hirtelen ötlettől vezérelve lecsaptam az órát, így sötét lett. Mivel én ismertem a lakást, de a férfi nem, ő csak botladozott, míg én gyorsan elővettem a teniszütőmet és sikítva elkezdtem csépelni. A zajra kint felkapcsolódott pár lakásban a villany és a támadóm elmenekült.
A cikk folytatódik, lapozz!
