Egyedül, de nem magányosan
45 éves szingli nő vagyok, sosem voltam házas és nem terveztem, hogy gyermektelen maradok, így alakult. Ugyanakkor konkrétan gyereket sem nagyon terveztem, így sosem bánkódtam emiatt. Több unokaöcsém és unokahúgom van, akikkel szeretek időt tölteni, de azért annak is örülök, amikor elmennek és újra édes magányomban lehetek. Egyedül vagyok, de a szó jó értelmében.
Igen
Természetes úton nem jött össze a baba, pedig egy vagyont költöttünk rá és a vőlegényemmel nem tudtuk feldolgozni a kudarcélményt. El is híztam a hormonoktól és depressziós lettem, elmúltam negyven éves, amikor szakítottunk és utána nem találtam megfelelő partnert, így kifutottam az időből. Nagyon bánom, hogy nem fagyasztattam le petesejtet, örökbe fogadni viszont nem akarok, úgyhogy ezzel együtt kell élnem.
Olvass még a témában
Ennyi éves korunkban szakadnak meg a barátságaink – lehet (vagy kell) tenni ellene?
Ezekből a nőkből lesznek a legjobb feleségek, a csillagjegyük szerint
A butuska szőkétől a szexuális visszaélésig: Népszerű filmek, amelyekben tombol a nőgyűlölet
Így árulkodik a nap- és a holdjegyed a szüleiddel való kapcsolatodról
Gyerek helyett unoka
Én 65 éves vagyok, a férjem 70. Mindketten tanárként dolgoztunk, szerettük a munkánkat és nem hiányzott a gyerek, mert körbe voltunk véve velük. Egy unoka viszont kicsit hiányzik az életemből, mert a barátainkkal ennyi idősen már nem nagyon járunk össze - páran már meg is haltak – és így az ünnepek csendesek.
A cikk folytatódik, lapozz!
