A gyermekkori élmények nagyban formálják a felnőttkori önbecsülést. Amikor egy gyermek úgy érzi, hogy szülei teljes mértékben látják és megértik, magas önbecsülést és bizalmat alakíthat ki. De mi történik, ha elhanyagoltnak érezted magadat?
A gyermekkori elhanyagoltságban nevelkedett gyermekek felnőttkorukra nem fejlesztenek ki minden, a boldogsághoz nagyon fontos képességet. Kisebb eséllyel ismerik jól önmagukat és igényeiket, értékeiket, kevésbé bíznak magukban és teljesítményükben.
Jonice Webb klinikai szakpszichológus, az érzelmi elhanyagolás szakértője szerint 4 fő területen találunk hiányosságokat, nehézségeket felnőttkorunkban akkor, ha gyermekként érzelmi elhanyagoltsággal küszködtünk.
De mit is értünk érzelmi elhanyagolás alatt?
A gyermekkorban tapasztalt érzelmi elhanyagolás akkor jelentkezik, amikor a szülők nem megfelelően reagálnak a gyermek érzelmeire nevelés során. Az érzelmek a személyiség legmélyebb kifejeződései, és ezeket a szülőknek látniuk, érvényesíteniük és értékelniük kellene a hétköznapokban, a legkülönfélébb szituációk kezelése során.
Amikor a szülők nem veszik észre vagy nem reagálnak az érzelmekre, a gyermek nem kapja meg a szükséges visszajelzést és megerősítést, ennek pedig felnőttkorban lesznek komoly következményei. A szüleink úgy működnek, mint egy tükör: megtanítanak arra, kik vagyunk, milyennek látnak minket mások, mennyire vagyunk szerethetőek, értékesek. Amikor viszont nem reagálnak érzéseinkre, sebezhetővé tesznek bennünket.
A gyermekkori érzelmi elhanyagolás felnőttkori jelei:
Amikor a szülők nem veszik észre vagy nem reagálnak az érzelmekre, a gyermek nem kapja meg a szükséges visszajelzést és megerősítést, ennek pedig felnőttkorban lesznek komoly következményei. A szüleink úgy működnek, mint egy tükör: megtanítanak arra, kik vagyunk, milyennek látnak minket mások, mennyire vagyunk szerethetőek, értékesek. Amikor viszont nem reagálnak érzéseinkre, sebezhetővé tesznek bennünket.
A gyermekkori érzelmi elhanyagolás felnőttkori jelei: