Akiket gyermekkorukban érzelmileg elhanyagoltak, nem kaptak biztos képet magukról, főleg nem olyat, amiben azt láthatnák, hogy értékesek. Emiatt felnőttkorukban nem igazán tudják hova tenni magukat. Nincsenek alapvető információk kiemelkedő képességeikről, értékelhető, szerethető vonásaikról. Azt tapasztalják, szinte „lógnak a levegőben” és kicsit úgy érzik, nem tartoznak sehova. Nem tudják, milyen szükségleteik vannak, és azokat hogyan lehetne kielégíteni. Nehezen vagy egyáltalán nem tudják azonosítani vágyaikat, érzéseiket.
A fenti problémák kezelése, a belőlük való gyógyulás a gyermekkori érzelmi elhanyagolásból való kilépést jelenti. Az érzelmi sebek gyógyulása akkor következik be, amikor szembenézünk a múlt traumáival, és tudatosan ráhangolódunk az érzelmeinkre. A figyelem önmagunk iránt, az érzelmeink tisztelete és a hiányzó gondoskodás megadása saját magunknak lehetőséget teremt arra, hogy kialakítsuk azt a biztos, méltó és tudatos ön-képet, amilyennek mindig is lennünk kellett volna.