A Redditen gyakran téma, milyen hibákat követtek el a szüleink és milyen szörnyű nevelőknek bizonyultak. Lehet, hogy éppen ez az oka annak, amiért sokan nem akarnak gyermeket vállalni?
Mire érdemes figyelni?
Intő jel lehet, hogy ezen a téren feldolgozatlan problémáid vannak, ha úgy érzed, mások bírálnak, nem támogatnak, esetleg irányítják az életedet, vagy elhanyagolnak felnőttként – akár a barátaid, akár a szerelmed, a családod. Amennyiben ilyen érzelmeid vannak, esélyes, hogy még nem dolgoztad fel a gyermekkori sérelmeidet, de így újra és újra kísérteni fognak és ismét kivetítik eléd a múltadat. Adott esetben akkor is, amikor már szülő leszel és egészen más feladatokra kell koncentrálnod.
Egy egyszerű példa: ha az anyukád idősebb korában lett szülő, vagy valamilyen betegsége volt, esetleg extrém módon elfoglalttá vált (akár a te érdekében), akkor ezt gyerekként még nem tudtad értelmezni. A kevéske, rád szánt időt, vagy a kevésbé minőségi időt értelmezhetted elutasításként és ez később, felnőttként akadályozhat abban, hogy teljes értékű anyává válj.
Azt érezted, hogy nem vagy elég fontos neki és most félsz, hogy a te gyereked sem lesz elég fontos számodra – legalábbis tudat alatt. Egy ilyen, lényegében egyszerű és utólag már magától értetődő dilemma miatt is úgy érezheted, hogy nem vagy kész az anyaságra, hiába is vágysz rá valahol mélyen.
Tény, hogy addig nem fogod tudni, milyen szülőnek lenni, amíg nem leszel az. De van mód arra, hogy érzelmileg felkészültebbnek érezd magadat, ha – szükség esetén terapeuta segítségével – elmélyülsz a kérdésben. Ez egyébként akkor is hasznos, ha végül úgy döntesz, nem szeretnél szülő lenni. Nem csak akkor lényeges feldolgozni az egyéni problémáinkat, ha nem szeretnénk őket továbbadni!