Eltűnök
Bizonyos helyzetekben disszociálok, azaz kikapcsolom a külvilágot és olyan mélyen elmerülök a gondolataimban, hogy azt sem hallom meg, ha a nevemet kiáltják. A feleségemet az őrületbe kergeti, amikor – ahogy ő nevezi – „eltűnök”, pedig szerintem ez csak annak az eredménye, hogy nagy családban nőttem fel egy kis lakásban és valahogy meg kellett tanulnom „kikapcsolni a környezetem”, mivel sosem tudtam csendben, egyedül lenni.
Bocsánatkérés
Állandóan bocsánatot kérek, mindenért, mindenkitől, akkor is, ha nem az én hibám, képtelen vagyok leszokni róla. A férjem pedig pont az ellentéte: ő sosem kér bocsánatot, semmiért. A mediátor segítségével vezettük vissza, hogy ennek oka valószínűleg az, hogy gyerekkoromban mindig én voltam a bűnbak, a férjem családjában pedig mindig mindenki bocsánatot kért a másiktól - szinte egymást próbálva túllicitálni - így ő ezért nem hajlandó erre, mert neki semmit sem jelent.
Olvass még a témában
Leblokkolás
Ha bármilyen konfliktus vagy konfrontáció adódik az életemben, leblokkolok és nem tudok megszólalni. Apámnak durva dühkitörései voltak és amikor tombolt, testvéreimmel jobban tettük, ha csak hallgattunk és nem csináltunk semmit, sajnos ez a régi reflex a mai napig működik bennem.
A cikk folytatódik, lapozz!
